A diszkrimináció kétoldalú

Mert igen, ilyen is van, a profikat is diszkriminálják. Mostanság elég sokat találkozni vele. Egy időben még roppant mód megértettem, de az utóbbi időben ez mintha elfajult volna.

Ne versenyezzen a profi

A győztes Going Merry! Fotó: Német Attila

Sokaknak problémája az, hogy ha adott, sok éve dolgozó, profinak számító cosplayes versenyen indul, akkor “ott másnak már esélye sincs”, mer úgyis ő nyer. Jobbik esetben az illető megússza ennyivel, rosszabb esetben ráhúzzák, hogy bunda volt a győzelme, ami nonszensz, ha megnézzük egyébként a munkáit, na, meg a mezőnyt is.
Erre felmerült, hogy a profi akkor ne versenyezzen, hagyjon esélyt a többieknek is, amiben legfeljebb részben van igazság. Amikor arról van szó, hogy olyan cosplayesnek nem sikerül nyernie, aki egyébként roppant jó, de a másik cosplayes mindig egy pici lépéssel előtte jár, lehet, hogy kedves lenne az egyik versenyt pihenésképp kihagyni (akár arra az alkalomra elvállalni a zsűrizést), de elég nonszensz lenne elvárni valakitől, hogy ne induljon versenyen azért, mert “túl jó”. Az okok nagy részét úgy érzem, felesleges felsorolnom, viszont egyet kifejezetten kiemelnék: ha a legjobbak nem versenyeznének, mi hajtaná a cosplayeseket arra, hogy még jobbak legyenek? Mármint ez egy verseny, itt fontos a minőség, a pontosság, a részletekre való odafigyelés. Ha meg lehetne nyerni egy dolgoztam-vele-de-nem-pusztultam-meg jelmezzel, nem igazán lenne kihívás a dologban. Miért adjon bele valaki apait-anyait, ha felesleges, mert úgyis könnyen nyerhet? Pont az teszi értékessé a győzelmet, vagy akár csak a díjra jelölést is, ha a mezőny erős, és a legjobbakat sikerül legyőzni. Én legalábbis kifejezetten büszke vagyok rá, hogy Shayola csodálatos Going Merryje mellett sikerült bezsebelnem egy díjra jelölést, pláne úgy, hogy a hölgyemény igen magasan jól teljesített az idei PlayIT-en, roppant büszke voltam rá!

Megoldás?

Igen, lehetne erre is, de roppant macerás. Régóta tervezik már a Mondo-n is, hogy kellene egy “profi kategória”, de nehéz annak a kezelése, vezetése, szabályozása. Fontos kérdéseket vet fel ez is, mert… hát, gondoljunk bele kicsit a “profik” helyzetébe! Ki dönti el, hogy ki a profi?

• A zsűri: Így is nehéz dolguk van, nehogy terheljék már őket még ezzel is! A zsűri conról conra kőkemény munkát végez, ráadásul roppant hálátlant, mert rendszeresen megkapják, hogy mennyire rossz döntést hoztak, micsoda korrupt csapat (kunc-kunc, japersze), ha ők döntenék el, hogy ki kerül a profi kategóriába, abból nem csak nagy baj lehetne, hanem még több teher kerülne a zsűrire.
• Bármilyen más “szakértő csoport”: Kik lennének benne, és miért? Mindenki el tudná fogadni a döntésüket? El tudnátok fogadni, hogy egy csapat ember, akik esetleg nem is ismernek, eldöntik rólad, hogy márpedig te profi vagy, vagy sem?
• Maga a versenyző: Ebből még nagyobb vita lenne. Sokan úgy érzik, hogy még nem profik, mások viszont annak tartják őket. Sokszor még azok sem tartják magukat olyan nagynak, akik pedig valóban roppant mód odateszik magukat. A maximalizmus ebben nagyon sokat számít. A másik lehetőség még az, hogy valaki kifejezetten azért nem sorolja magát a profik közé, mert túl erős lenne már a mezőny, és könnyebb nyerni az alap versenyben.
• Korábbi győzelmek: Bár itt is sok a vitalehetőség, de ez tűnik a legkorrektebbnek, emellett a legmacerásabbnak is. Egyrészt, eldönteni, hogy csak a győzelem számít, vagy a jelölés is? Egy győzelem már elég, és szúrjunk ki azzal, aki egyszer baromira beletrafált a cosplaybe, vagy mondjuk csak három győzelem után kerüljenek be? És mi van azokkal, akik már nem egy jelölést kaptak, zseniálisak is, de a győzelem nem volt meg? És a legnagyobb kérdés: ki az, aki hajlandó visszanézni a kezdetek kezdetéig, vagy egy adott időpontig, hogy ki hányszor nyert, ezt ezentúl rendszeresen vezetni (győzelem esetén szerencsére “csak” 10-15 név kerül bele a listába), és minden egyes versenyre jelentkezésnél ellenőrizni, hogy a jelentkező TÉNYLEG a jó verzióba jelentkezett?

Egyáltalán… nem emelne még nagyobb szakadékot a cosplayesek közé, ha ennyire egyértelmű megkülönböztetést tennénk a versenyzők közé?

Mert aki túl jó, az nem jöhet!

Catleen sem tud varrni, a jelmezeit vásárolja. Fotó: Vixen

És itt kezdődik igazán a problémám. Nemrég ugyanis megkaptuk Catleennel, hogy nem szeretnék, ha elmennénk amolyan baráti, szórakoztató amatőr fotózgatásra és közös programra a többiekkel, mert túl jók vagyunk. Az alap koncepciót értem, szeretnék, ha azok kerülnének előtérbe, akik nem “nagymenők”, nem ismertek, de lássuk be, mi sem vagyunk épp olyan szinten, mint amilyenre soroltak minket. Emellett pedig… hogy is mondjam, elég furcsa érzés számomra, hogy azért ne mehessek egy társaságba, mert jónak tartanak.

Természetesen, értem az okokat. Értem én, hogy az én hú de nagyon tuti cosplayeim mellett az, akinek nem számít a minőség (tényleg nem számít?), és csak azért öltözik fel, hogy ő az adott karakternek öltözve szórakozhasson a barátaival, úgy érzi, hogy ő nem olyan jó, mint én, esetleg, hogy kicsi és jelentéktelen, vagy még sorolhatnánk ezt. A rosszabb, hogy esetleg úgy tűnhet, hogy nekem le kellene néznem őket azért, mert nem tökéletes a jelmezük. Tekintve, hogy én a cosplay mindenkié elvet vallom, és nem csak a bort vedelem vízprédikálás mellett, ki merem mondani, hogy nem nézem le őket. Senkit nem nézek le, akinek a cosplaye nem profi minőség, és csak azért öltözik be, hogy jót szórakozzon a barátaival, de erről egyszer már kifejtettem a véleményem, és ki is fogom még párszor. Sőt, jómagam is szeretek egy laza, “kis vacak” cosplayben együtt szórakozni a barátaimmal, vagy másokkal, akikkel jó érzés együtt ütni el az időt. A minőségi követelésem elsősorban csak magammal szemben érvényes, másik oldalról azokkal szemben, akikről tudom, hogy ugyanúgy maximalisták, mint én. Bár az sem elvárás, csak tudom jól, hogy ők is szeretnének minél jobbak lenni, és az őszinte vélemény többet ér nekik, mint a “tök jó így is, nem fontos, hogy tökéletes legyen” bólogatás.

Pedig a cosplay mindenkié!

Épp ezért, joga is van mindenkinek a neki tetsző cosplaybe bújni (kivétel ez alól néhány apróság, amit már régóta ki akarok fejteni egy cikkben), és ebben én támogatom is őket! De úgy, hogy jómagam maximalista vagyok ezen a téren, olyannyira, hogy a megfelelő testalkat eléréséért igyekszem meg is dolgozni, és eleve aszerint választom a karaktereimet, hogy alkatilag is megfeleljek valamennyire, eléggé borivósnak tűnik az, hogy hirdetem ezt a cosplay mindenkié elvet. Mert az nem látszik, hogy számomra ez a maximalista elvárás csak magam felé “kötelező”, mások felé nem. Márpedig egy “tökéletes” cosplayben pózolni a korábbi elvet hirdető táblával eléggé úgy tűnik, mintha csak a szám lenne nagy. Sőt, a táblácskás kép az csak látszatmegoldás. Olyan, mintha mondanám mindenkinek, hogy egyen sok zöldséget, mert az egészséges, miközben én a krumplin kívül semmi más növényi eredetűt nem vagyok hajlandó elfogyasztani. Ha nem vagyok hajlandó közösködni azokkal, akik nem a cosplayük minőségéről híresek, az olyan… álszentség.

A füzeten kívül minden a saját ruhatáram darabja – a paróka is. Fotó: Vékony Csaba

Valóban mindenkié?

Mert lassacskán átesünk a túloldalára. Támogassuk a kezdőket, vagy azokat, akik nem tudnak varrni, esetleg tényleg csak a szórakozás kedvéért vesznek fel magukra valami cosplayszerűt, és nem azért, hogy minél tökéletesebbek legyenek. Ám miért kellene, hogy ez a támogatás korlátozza, vagy akár kifejezetten diszkriminálja azokat, akik viszont profik? Hisz azzal, hogy aki már sokat nyert, ne versenyezzen, vagy aki túl jó, az nehogy összeálljon egy közös képre a kevésbé jókkal, mert “a fénye elnyomja a többieket”, vagyis a többiek kevésbé tűnnek minőséginek, ha a legjobbakkal szerepelnek egy képen, pont ezt csináljuk. Egyre több korlátozást kapnak azok, akik a minőséget fontosnak tartják, nehogy esetleg rosszul érintse ez azokat, akiket eleve nem is kéne, hogy rosszul érintsen a dolog, hiszen náluk ez nem számít!

Ki is különül el tulajdonképpen?

Hiszen, ha én, mint “profi” (vagyis inkább csak sokak által annak tartott, de gyakorlatilag kreatív és precíz kezdő) nagy ívben teszek arra, hogy ki milyen minőségű jelmezben van a társaságomban, és ugyanolyan jól érzem magam velük, függetlenül a cosplay minőségétől, ők viszont nem szeretnének velem időt tölteni, pont azért, mert hozok egy minőségi szintet önnön maximalizmusom miatt, akkor elég egyértelmű, hogy nem én különülök el tőlük. Ezek után pedig pláne kellemetlen lenne, ha esetleg azt hallanám vissza, hogy én nem vagyok hajlandó velük lenni.

Elvileg, a korábbi, már említett cosplayes kategóriákról szóló cikkemben arról van szó, hogy aki csak a hangulat kedvéért vesz fel egy cosplayt, vagy azért, hogy a barátaival együtt lehessen, annak nem számít a minőség, hiszen nem is az a fontos, hogy jó legyen, hanem az, hogy be legyen öltözve. Márpedig ha nem számít a minőség, akkor nem is kellene rosszul érezniük magukat a profik mellett, hiszen csak a jelmez a lényeg, és nem annak a minősége, az alkati megfelelés, vagy a karakterhasonlóság. Mégis problémáznak ezen, aminek biztos, hogy az az egyik oka, hogy egyesek aktívan leszólják őket, ők pedig nem tudják az ilyen beszólásokat ignorálni.

Ami mindenkié, azt ne vegyük el másoktól!

Én legalábbis egyáltalán nem akarom elvenni a kezdőktől, vagy épp internetről rendelőktől a cosplayezés örömét! Hogyisne! Összeköt minket egy hobbi, egy hasonló érdeklődés, amiben én is szeretek jelmezbe öltözni, és ő is. A részletek már nem számítanak, legalábbis addig, amíg nem a verseny győzelme a lényeg ugyebár. A verseny viszont más tészta.

Viszont, épp ezért az, aki nem akar, nem tud, vagy nem képes beleölni rengeteg időt és energiát egy cosplay elkészítésébe (a pénzt direkt nem említem, mert több munkával és kutatással roppant mód lecsökkenthetőek a költségek, és erre egyre több információ áll rendelkezésünkre, csak kérdezni kell), az se vegye el a cosplayt azoktól, akik viszont szeretnének ismertekké válni a minőségükről, vagy megnyerni a versenyeket, esetleg külföldön is szerezni némi hírnevet, anélkül, hogy szégyellniük kellene magukat azért, mert jók, vagy mert “biztosan lenézik a többieket”, holott senkit nem néznek le, csak az átlag emberek szeretik ezt beleképzelni abba is, ha valaki kedvesen közli, hogy most nem ér rá fél órán át fotózkodni, mert öt perc múlva jelenése van a színpadon.

Megértés és elfogadás

A cosplay lényege, hogy együtt csináljuk, ugye? Fotó: Vixen

Ez a legfontosabb ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Hisz más értékrend alapján kell mérni azokat, akik az Eurocosplay győzelmét szeretnék bezsebelni, és azokat, akik csak a hangulat kedvéért magukra kaptak valami egyszerűbb ruhát, és cosplaynek nevezni azt. Ugyanígy, azt is érdemes megérteni és elfogadni, hogy aki egy év kemény munkájával saját két kezével megalkotott valami nagyszerűt, és versenyre indulna vele, az valóban megérdemli a figyelmet, egy kicsit jobban, mint az, aki csak felvett egy pólót, nadrágot és parókát, amit aznap reggel rángatott elő a szekrényből, hirtelen ötlettől vezérelve. Ha mindenki elfogadóbb és megértőbb lenne a másikkal szemben, figyelembe venné azt, hogy a másik mely okot választotta a cosplayezésre, és annak megfelelően értékelné a ruhákat és kinézetet, emellett pedig elfogadná, hogy a nagyobb befektetett munkától nem érdemes sajnálni a figyelmet, sokkal jobb lehetne ez a közösség.

A cosplay pedig legyen valóban mindenkié. A pólós-nadrágos-parókás nem modellalkatúaké ugyanúgy, mint azoké, akik szó szerint a filmvászonról vagy monitorról is leléphettek volna.

Galaxina