A Bagoly Levele

Kedves Pacsirtám!

Amikor ezt a levelemet olvasod, én még javában húzom a lóbőrt, míg te frissen és üdén kávézgatsz. Ha esetleg válaszolnál, azt is csak órák múlva tudom elolvasni, miután felkeltem, és álomszuszék módon kivégeztem a kávémat. Most hajnali négy van, és igen, én még mindig ébren vagyok, bár már nem sokáig. Levelem végeztével lefekszem, és délig fel sem kelek.Te mindig lustának tartottál emiatt, pedig nem vagyok az. Csak más a jellemünk, más kényelmes nekünk. A világ működése neked kedvez: mindenki korán kel, hogy aztán korán végezhessen, korán hazaérjen, és sok ideje legyen még egyéb teendőkre. Mintha attól, hogy hamarabb elkezdek valamit, és hamarabb be is fejezem, kapnék egy plusz órát a napi huszonnégyből, de azzal, hogy délig alszom, elveszítenék egy csomót. Pedig ez nem igaz. Lehet, hogy a te szemszögedből úgy tűnik, hogy nem csináltam semmit, de valójában azt a rengeteg munkát, amit én elvégzek, te már nem láttad. Korán kelsz, ezért korán is fekszel. Mivel hatkor már ébredned kell, mert holnap munka, már este tízkor ágyba bújtál, és mennyi, de mennyi eseményt aludtál át! Folyton azt mondod, hogy mire én délben felkelek, te már hat órája talpon vagy, és dicsekszel, hogy mennyi mindent tettél már aznap, míg én épp csak kimászok az ágyamból, és még csak bele sem kezdtem a dologba. Te roppant tevékeny és aktív voltál, amíg én az igazak álmát aludtam. Na igen, ám kedves Pacsirtám, szerinted ez nincs így fordítva? Persze, csak egy szót kellene lecserélni: amikor MÁR te aludtál, én épp belekezdtem tevékeny munkámba. Felsoroljam, mit csináltam este tíz óta, amikor te már aludtál? Lássuk!
Végre mindenki nyugovóra tért, de legalábbis sokan. Letudtuk mi is a sütés-főzést, a vacsorát, megnéztünk egy filmet együtt. A mai napon én ezt követően elkezdtem töprengeni és szervezkedni. Tudod, sok ismerősöm van, aki esetleg még éjfélig ébren van, mert neki csak később kell kelnie, úgyhogy végre, ők is kaptak némi figyelmet, a hozzád hasonlók után, akikkel csak tíz óra előtt tudok beszélni. A barátaimmal ötleteltünk, megbeszéltük terveinket a jövőre nézve, majd szépen lassan elszivárgott mindenki. Persze, maradtunk még néhányan, hisz nem én vagyok az egyedüli Bagoly a világon, sorstársaim neve mellett még most is zölden világító karika jelzi: fent vannak!
Éjfél körül megnyugodott minden. Volt két órám megbeszélni minden fontos teendőt másnapra, harmadnapra, úgyhogy éjfélkor összeírtam a részleteket, hogy meglegyen. Aztán frissítettem a weboldalamat, hisz az fontos a munkámhoz. Azért is szeretem ilyenkor csinálni, mert már nem nézik túl sokan, ha valamit elrontanék, akkor legalább nem látják, de szerencsére minden simán ment.
Éjfélkor általában felpörgök. Ezer gondolat cikázik a fejemben, három regényt is tudnék írni egyszerre, ha lenne elég kezem begépelni. Persze, ma ehelyett inkább megírtam néhány cikket, már csak ellenőrzésre várnak, ha reggel esetleg valaki átnézi őket, mire felébredek, már közzétéve találhatom mindet! Pihenésképp kicsit olvasgattam, ez az aktuális könyv nagyon izgalmas. Aztán átnéztem és átválogattam a képeket, majd elkapott az ihlet, és képzeld, két egész fejezetet megírtam a regényembe! Talán egy szép napon kiadják!
Lassan négy óra lett, és azt hittem, mehetek is aludni. Kicsit elálmosodtam, de néha pont ez az álmosság tesz jót az írásomnak, és még intenzívebben gépelek. Most úgy döntöttem, levelet írok, és elmesélem neked mindezt. Látod? Éjfél elmúlt, ma már ma van. Négy órán át dolgoztam aktívan, sőt! Olyan frappáns mondatokat és gondolatokat sikerült összehoznom pillanatok alatt, amiken reggel órákig kellene töprengenem. A mai napból már eltelt négy óra, te pedig ezt a sok időt átaludtad. Látod, milyen tevékeny voltam ma? Igen, én is az voltam, hamarosan pedig te is az leszel. Aztán az egész tevékeny napunk után te elmész aludni, én pedig újabb két órát töltök aktívan, “lezárásul”.
Látod, Pacsirtám? Az én napom is ugyanannyi órából áll, mint a tiéd! Egy perccel sem kevesebb! Neked, aki megszoktad, hogy hatkor kelsz, úgy tűnhet, mintha én semmit nem csinálnék, csak lustálkodnék folyton délig, és lopnám a napot, de láthatod, hogy ez nincs így. Én ugyanis éjszaka vagyok aktív, mint minden jó bagoly! Mondhatnám, kedves Pacsirtám, hogy te az éjszakát lopod, de én nem vagyok olyan. Én megértem, hogy te ilyen vagy. Megértem, hogy számodra az a normális, ha a fényes Napkorong hívó szavára kiugrasz az ágyból, sőt, téli időkben alaposan meg is előzöd őt, majd vele együtt térsz aludni. Kérlek, te is értsd meg, hogy én a Csillagokkal töltök szívesebben több időt. Engem ők inspirálnak, ahogy távoli, pislákoló fényükkel rám mosolyognak, és elmesélnek egy történetet Herculesről, vagy Andromédáról.
Ahogy a Te elméd éjjelre letompul, és napközben élesedik ki, úgy az enyém pont fordítva működik. Ébredéskor gyengébb, reggel tíz előtt egyenesen használhatatlan! Ám ha éjfélt üt az óra, varázsütésre regényeket és novellákat ont magából, új ötleteket gyárt, megoldja a kvantumfizika legnagyobb rejtélyeit, és hajnalig “bulizik”.
Azt mondtad párszor, menjek el aludni én is korán, ahogy te. Hisz érthető, hogy sokáig fenn vagyok, ha sokáig alszom, hisz nem fáradok el már olyan korán, ahogy te is. Megpróbáltam. Talán nem pörgött az elmém hajnali négyig, de azért jó néhány óráig nem igazán hagyott békén. Megírtam egy fél fejezetet a regényhez, mire álom költözött a szemembe, ám mire felkeltem, elfelejtettem, mi is volt benne. Pedig nagyon jó volt, még kuncogtam is az ötleten egy jót a sötétben. Aztán felkeltem korán, mert kellett. Mert munkába kellett mennem, vagy olyan dolgom akadt, amit csak irtó korán tudok elintézni. Amikor nyolckor fenn voltam, tízig leginkább egy zombira hasonlítottam, csak épp agyak helyett kávéra vágyva. Amikor szólítottak a nevemen, legalább tíz másodperces reakcióidővel fordultam oda, de inkább fél percre szavazok. Látod? Hiába követném a te napirendedet, nem menne. Ám ugyanúgy neked sem menne az, ha az én napirendemet kellene követned, ugye?
Kérlek, kedves Pacsirta, érts meg végre! Értsd meg, hogy én így működöm, és ne ítélj el érte! Mindig úgy gondolsz rám, mintha én nem csinálnék mást egész éjjel, csak mulatoznék, hogy aztán lophassam a napot, és lustálkodjak fáradtan, de látod, most is mennyit dolgoztam? Fogadd el kérlek, hogy nekem így kényelmesebb, és ne ütközz meg azon, hogy veled ellentétben én a nyolc óra alvást hajnali négytől délig tudom le. Ne próbáld meg rám erőltetni a koránkelést, hisz én sem próbállak hajnalig ébren tartani, tudom, hogy nem bírná a szervezeted, és nem tudnád követni ezt a napirendet! Szeretném, ha végre megértenél és elfogadnál, hisz ez az elfogadás az, ami segít kibontakoztatni a művészetemet, és esetleg olyan munkát biztosít majd, amit szívesen végzek! Ne kérd, hogy reggel nyolctól délután négy-húszig legyek kreatív, leszámítva a húsz perces ebédszünetet, hisz ez nem így megy! Látod, éjfélkor indul be a dolog! Pocsékoljam el ezeket az inspiráló és produktív órákat a kora reggeliekre, amikor csak álmos zombiként vadásznék a kávémra, felcserélve a cukrot is a sóval? Jobb ez így, hidd el! Én nem ítéllek el azért, mert szeretsz korán kelni, és nem sorolok érveket amellett, miért teszed ezt rosszul. Kérlek, Pacsirtám… te se tedd ezt!

Szeretettel: A Te Baglyod!

Black_owl

You may also like...

Comments are closed.