Kategória: Blog

Posted on

Az utóbbi időben sok olyan véleménnyel találkoztam, ami azt sugallta, hogy nem is lehetsz ismert cosplayes, ha nem ölsz rengeteg pénzt a cosplayedbe. Worbla, méregdrága ruhaanyagok, és még sorolhatnánk. Elgondolkoztam ezen, és úgy gondoltam, körüljárom kicsit a témát. Való igaz, hogy a cosplay készítés nem egy olcsó hobby, de valóban akkor lehetsz csak jó, ha vagyonokat szánsz rá, és drága termékeket használsz? Nem csak a csodatermék a jó Az utóbbi időben a cosplayeseket elárasztották a különböző csodatermékek,  mint például a worbla is, ami kifejezetten alkalmas és hirdetett anyag a cosplay páncélok készítésére. Könnyen formázható hővel, felmelegedve önmagához tapad, és roppant strapabíró, ha kihűlt. Hamarosan pedig egyfajta álomalapanyaggá vált cosplayes körökben, főleg a jó külföldi reklámmal, álomba illő áron. Vagyis olyan drága, hogy csak álmodozhatsz róla. Majd beindult az a legenda, amely azt terjesztette, hogy ha van sok pénzed rá, hogy worblából készíts páncélt, akkor hú de jó cosplayeket fogsz gyártani, mert abból csak jókat lehet, ha pedig nincs, akkor szenvedhetsz az olcsó alapanyagokkal, és úgyis gagyi lesz, bármit csinálsz. Ami persze, nem igaz, hiszen erről szól ez a cikk, de ettől még néhányan így gondolják. Legalábbis a véleményük erre utal. Ám be kell látnunk, hogy ez nagyon nincs így. A…

Tovább

Posted on

Nem tagadom, szeretem a pszichológiát, és volt szerencsém némi alapokhoz az önismereti tréningeknek köszönhetően. Több témának is ismerem az alapjait, ami persze, ahhoz kevés, hogy lefektethessek valakit a kanapéra, és beszéltessem fizetésért, arra viszont bőven elég, hogy alkalomadtán felismerjem a játszmákat, kezeljem saját dolgaimat, és esetleg időnként másokkal kapcsolatban is hasznát vehessem. Mi köze ennek a jó cosplayhez? Kedves olvasóm, ha azt hitted, hogy alapanyag-tippeket kapsz majd, vagy leírást arról, mit hogyan kellene csinálnod, akkor jelzem, hogy tévedtél. A jó cosplayes ugyanis nem ettől lesz jó. A hozzáállás a legfontosabb! A jó cosplay titka igazából pszichológiához és önismerethez kötődik leginkább. Rögtön a hozzáállással kell kezdened, ha valóban jó akarsz lenni. És javaslok némi önismeretet is. Első körben rögtön a kritizálással érdemes kezdeni, vagyis annak a lehető legerősebb kizárásával. Leginkább önmagad miatt. Amíg ugyanis másokat figyelsz, addig sem önmagadra koncentrálsz. Abból pedig semmit nem tanulsz a cosplayről, ha másokat leszólsz. Ezzel szemben, ha másokat inspirációnak használsz, az már sokat segít. Egyrészt, a nagyobb cosplayesek, akik már régebb óta vannak a pályán, tapasztaltabbak, ügyesek, jó lendületet adhatnak. Nem csak a tutorialok és technikák “lenyúlása” miatt, hanem azért is, mert kitűzheted magad elé célnak, hogy addig nem nyugszol, míg olyan nem lesz a…

Tovább

Posted on

Sziasztok, engem ebben láthattok majd a Conon, remélem, sokan kértek majd közös képet! Ehhez hasonló bejegyzéseket mindig gyakran olvasni a MondoConosok csoportban, esetleg az eseménynél, és a következő con közeledtével ezek a posztok megszaporodnak kicsit. Ez pedig újabb gondolatmenetet és nagy-megvilágosodást ébresztett bennem. Ugyanis, akár hisszük, akár nem, Az emberek fejében a jó cosplay mértékegységévé vált, hogy hányan fotózzák őket a conon! Ez pedig egy irdatlan nagy hiba, és erről is szól a cikk. Ugyanis, valahogy azt hiszik sokan, hogy ők attól lesznek jó cosplayesek, vagy ilyesmi, ha több kép készül róluk. Abból a szempontból értem a miértjét a dolognak, hogy egyfajta elismerés az, hogy ha valaki meglát, akkor megörül neked, és közös képet kér, ám kevesen értik, hogy ez pontosan miről is szól. Nézzük hát sorra, mi mindentől függ egy Conon az, hogy valaki készít-e rólad képet? 1. Menő karakter Lássuk be, az első számú ok, amiért valaki lefotóz valakit mint sima, hétköznapi vendég (és nem hivatásos vagy gyakorlott hobbifotós), az az, hogy maga a karakter mennyire menő. Mindig van valami aktuális sztársorozat, amit épp imádnak, annak idején volt az InuYasha, a Naruto, mostani időkben az Attack on Titan volt roppant menő, és még talán a One Piece. Persze,…

Tovább

Posted on

A minap írtam egy cikket, amely arról szólt, hogy az utóbbi időben sajnos, cosplayes körökben is felbukkant a diszkrimináció, és nem csak az érthető okokból “rossz minőségű” cosplayek felé, hanem fordítva is, vagyis már az is megesett, hogy valaki “túl jó” egy társaságba, és hogy ez szerintem mennyire problémás, hisz ennek az egésznek nagyon nem erről kellene szólnia. Az eddig érkezett visszajelzések mind pozitívak voltak, egyet kivéve: a cikkemet megosztották az Ani-Mánián, egy jó hosszú írással, ami állítólag egy vezércikk (vagy az én cikkem vezércikk?), vagyis az illető ezen kifejezés alatt azt értette, hogy az én cikkemből kiindulva, azt használva írta le a saját véleményét, tapasztalatait. Erre szeretnék most lényegében reagálni, amolyan nyílt levélként, mivel szerintem ez az egész nem volt más, mint a szavaimnak és a cikkem tartalmának aljas kiforgatása. Kezdjük hát. Vezércikk? “A szerkesztőség megnyilatkozása. Az újság politikai irányultságát, a lap mögött álló politikai tényezők törekvéseit fejezi ki, többnyire a lap első oldalán. A közélet, a politikai élet eseményeihez való igazodást ezekből az írásokból pontosan lehet nyomon követni. A klasszikus vezércikk az egész lap irányvonalát tükrözi. A vezércikk hossza összefonódik azzal a jelentőséggel, melyet a lap tulajdonít a vitában tárgyalt témának. A Révai Lexikon szerint: a hírlap élén…

Tovább

Posted on

Mert igen, ilyen is van, a profikat is diszkriminálják. Mostanság elég sokat találkozni vele. Egy időben még roppant mód megértettem, de az utóbbi időben ez mintha elfajult volna. Ne versenyezzen a profi Sokaknak problémája az, hogy ha adott, sok éve dolgozó, profinak számító cosplayes versenyen indul, akkor “ott másnak már esélye sincs”, mer úgyis ő nyer. Jobbik esetben az illető megússza ennyivel, rosszabb esetben ráhúzzák, hogy bunda volt a győzelme, ami nonszensz, ha megnézzük egyébként a munkáit, na, meg a mezőnyt is. Erre felmerült, hogy a profi akkor ne versenyezzen, hagyjon esélyt a többieknek is, amiben legfeljebb részben van igazság. Amikor arról van szó, hogy olyan cosplayesnek nem sikerül nyernie, aki egyébként roppant jó, de a másik cosplayes mindig egy pici lépéssel előtte jár, lehet, hogy kedves lenne az egyik versenyt pihenésképp kihagyni (akár arra az alkalomra elvállalni a zsűrizést), de elég nonszensz lenne elvárni valakitől, hogy ne induljon versenyen azért, mert “túl jó”. Az okok nagy részét úgy érzem, felesleges felsorolnom, viszont egyet kifejezetten kiemelnék: ha a legjobbak nem versenyeznének, mi hajtaná a cosplayeseket arra, hogy még jobbak legyenek? Mármint ez egy verseny, itt fontos a minőség, a pontosság, a részletekre való odafigyelés. Ha meg lehetne nyerni egy dolgoztam-vele-de-nem-pusztultam-meg…

Tovább

Posted on

Mostanság igen sokaknak elmondom azt, amiről most írni készülök. Gondoltam, így egyszerűbb ismét elmondani a véleményemet és javaslatomat egy általánosan sokakat érintő témáról, amely ezáltal remélhetőleg olyanokon is segít majd, akik nincsenek velem napi kapcsolatban, és nem beszélnek velem személyesen ezen dolgokról, vagy akár az is lehet, hogy ezen cikk elolvasásáig észre sem veszik, hogy ez bizony, probléma. Na de mi is ez a probléma? Mondhatnám, hogy a túlzott maximalizmus, és túl magasra tett léc. Na de kezdjük inkább az elején, ez a probléma ugyanis leginkább azokat érinti, akik frissen csöppennek bele a cosplaykészítés világába, és bár végül is jól teszik, hogy első cosplaynek is szeretnének valami olyat alkotni, amivel megállítják őket, hogy jaj, de szép, és ahol minden pontosan rendben van, de azt elfelejtik, hogy ez sem megy csak úgy. Mondhatnám azt is, hogy önmagunk másokhoz hasonlítása, ami több szempontból is problémás, valóban, pláne akkor, ha valaki épp most tanul varrni autodidakta módon, és folyton azt lesi, hogy a több évtizedes tapasztalattal bíró cosplayesek milyen nagyokat alkottak. Mondhatnám, hogy a túlzott negativitás, vagyis az “én sosem leszek olyan jó, mint ő” című fejezet. Sok dolgot lehetne mondani alapvető problémaként, ami gyakorlatilag abból fakad, hogy – lássuk be – nem gondolkozunk…

Tovább

Posted on

Cosplayes körökben elég nagy “vita” mostanság (és bizonyára már előtte is az volt) a cosplayek minősége, a beszerzési módja, pontossága, és persze, egyéb részletei. Többféle tábort látok, akik egymást dobálják alkalomadtán, vagy épp bennem ébred az az érzés, hogy bort iszok, és vizet prédikálok, amikor azt mondom valakinek, hogy tök jó úgy a cosplaye ahogy van, és az elsőnek amúgy sem kell tökéletesnek lennie, miközben én vért izzadok, és ki vagyok bukva, mert egy apró részlet nem úgy áll, ahogy kéne neki. Aztán rájöttem lassan, hogy mi is a probléma, és miért is nem igaz rám a fentebbi viselkedésforma. Mindenkinek más indítéka van a cosplayezésre. Van, aki csak szórakozni akar egyet a barátaival, van, aki jól akar kinézni, van, aki roppant látványos cosplayeket akar hozni időről időre, van, aki versenyezni akar, és versenyt nyerni, nem azért, mert szüksége lenne arra, hogy bizonyítsa, mennyire zseniális cosplayes, hanem a verseny öröméért, és a készítés izgalmáért. Viszont, ami a legfontosabb, ezeket a cosplayeket épp ezért nem lehet egységesen megítélni! Ha összehasonlítjuk a “buli a barátokkal” jelmezt, és a “márpedig én most minden versenyt megnyerek ezzel” cosplayt, az olyan, mint amikor az alapján ítéljük meg a halat, hogy milyen ügyesen tud fáramászni? Így hát…

Tovább

Posted on

Rengeteg olyan magyar cosplayes van, akik már elég ismertek, elismertek. Nagyon jó cosplayeket készítenek, és szívesen tanulnának tőlük mások is, ezért folyton kérdéseket tesznek fel nekik, amire bizony, nem mindig érkezik válasz, vagy épp nem a kérdezőnek tetsző. Ám attól még, hogy egy ismert cosplayes nem válaszol, késve válaszol, vagy annyit válaszol, hogy nem tud segíteni, még nem jelenti azt, hogy tapló, vagy nem érdekli. Sőt, tapasztalatom szerint ezek a cosplayesek roppant megértőek, segítőkészek, és igyekeznek mindent megtenni, hogy támogassák az ifjabb generációt tutorialokkal, vagy egyéb segítséggel, esetleg újabb és újabb technikák tesztelésével. Mint tudjátok, vagy észrevehettétek, én magam egy igencsak bőbeszédű ember vagyok. Mindig szép, kerek egész, irodalmi remekműnek is beillő körmondatokban válaszolok, részletesen kifejtve mindent, ami igazán fontos. Igen, ezt a mondatot direkt fogalmaztam meg ilyen bonyolultan. 🙂 A lényeg, hogy nem szokásom fukarkodni a szavakkal, ám vannak helyzetek, amikor én is elfoglalt vagyok, cosplayt készítek, nem érek rá. Gyakran van, hogy rám ír valaki Facebookon egy “mizu?” kérdéssel, én meg közlöm, hogy “cosplayezek”. Igen, direkt egy szóval, mert amikor épp nagy lendülettel benne vagyok egy jelmez készítésében, nem biztos, hogy van időm/energiám, esetleg szabad kezem arra, hogy megírjam a barokk körmondatokat egy ilyen négy betűs kérdésre. Csak…

Tovább

Posted on

Ez az egész úgy kezdődött, hogy olvasgattam a Mondoconosok nevű csoportot a Facebookon. Sokan tesznek fel kérdésseket ott, főleg conokról, cosplayről, tanácsot kérnek és adnak, esetleg valamelyik animét, vagy kedvenc karaktert kibeszélik. Az utóbbi időben viszont legalább három olyan kérdést találtam, ami arról érdeklődött, hoy “gáz-e, ha…” ezt vagy azt csinálja a cosplayben, az utolsónál pedig egy kicsit “kiborultam”, ennek örömére úgy döntöttem, hogy “beképzelt” módon osztom az észt a csoportban. Bár úgy voltam vele, hogy lehet egyetérteni is, meg nem is, sőt, ignorálni is, mert irtó hosszúra sikerült, de ez a vélemény akkor már kibukott belőlem, és bár személyes gondolataimat mondtam el, úgy vettem észre, hogy kifejezetten sokan osztják ezeket, s a csoportban kapott válaszreakciók be is bizonyították ezt. Úgy döntöttem hát, hogy azt a szép, eredeti postot kicsit átfogalmazom, és átalakítom egy cikkbe. Ezt a cikket olvasod most. Szóval azt láttam, hogy a “Szerintetek gáz, ha…”, vagy “Szerintetek mennyire gáz, hogy…” jellegű kérdések egyszercsak megjelentek, mint valami vad pokémon, én meg csak fogtam a fejem, hogy úristen, hol élnek ezek az emberek, hogy egyáltalán felmerül bennük ilyen kérdés? Mert ugye, szerintem a dologban semmi gáz nincs, de olyannyira, hogy a büdös életben eszembe nem jutna megkérdezni azt, hogy…

Tovább