A League of Legends cosplayesek közt volt tanuló és profi is, ám a közös rajongás összetartása jegyében mindenkiről készült fotó, Német Attila jóvoltából!
A minap írtam egy cikket, amely arról szólt, hogy az utóbbi időben sajnos, cosplayes körökben is felbukkant a diszkrimináció, és nem csak az érthető okokból “rossz minőségű” cosplayek felé, hanem fordítva is, vagyis már az is megesett, hogy valaki “túl jó” egy társaságba, és hogy ez szerintem mennyire problémás, hisz ennek az egésznek nagyon nem erről kellene szólnia. Az eddig érkezett visszajelzések mind pozitívak voltak, egyet kivéve: a cikkemet megosztották az Ani-Mánián, egy jó hosszú írással, ami állítólag egy vezércikk (vagy az én cikkem vezércikk?), vagyis az illető ezen kifejezés alatt azt értette, hogy az én cikkemből kiindulva, azt használva írta le a saját véleményét, tapasztalatait. Erre szeretnék most lényegében reagálni, amolyan nyílt levélként, mivel szerintem ez az egész nem volt más, mint a szavaimnak és a cikkem tartalmának aljas kiforgatása. Kezdjük hát.
Vezércikk?
“A szerkesztőség megnyilatkozása. Az újság politikai irányultságát, a lap mögött álló politikai tényezők törekvéseit fejezi ki, többnyire a lap első oldalán. A közélet, a politikai élet eseményeihez való igazodást ezekből az írásokból pontosan lehet nyomon követni. A klasszikus vezércikk az egész lap irányvonalát tükrözi.
A vezércikk hossza összefonódik azzal a jelentőséggel, melyet a lap tulajdonít a vitában tárgyalt témának. A Révai Lexikon szerint: a hírlap élén álló, az általános politikai helyzettel vagy valamilyen aktuális napi kérdéssel foglalkozó közlemény, amely a közvéleményt a lap álláspontjának próbál megnyerni.”
Forrás: http://www.journality.hu/lexikon-Kislexikon-28
Vagyis, akármi lehet az az írás, de nem vezércikk, tekintve, hogy a vezércikk fogalmához nem sok köze van. Ez továbbra sem más, mint a szavaim kiforgatása.
Szerencsére az adott bejegyzés alatt több hozzászóló is jelezte, mennyire nem arról szól a cikkem, aminek kvázi ő állítja be, nekik nagyon hálás vagyok. Kedveseim, nagyon-nagyon jó érzés volt az ÖSSZES visszajelzés, hogy így kiálltatok mellettem, nagyon megdobogtatta a piciszivem! :’) A közösség összetartó erejét egyre jobban érzem, és néha sírni tudnék örömömben, annyira megható! 🙂
Ellenség lettem
Bár privátban állítja, hogy nem vagyok az ellensége, és mennyire tisztel meg minden, én ezt valahogy nem érzem. Leginkább azért, mert a cikket (az ő szavaival élve) “a konkurenciám-szövetségese-is-a-konkurenciám-alapon” tette közzé, amit most lefordítanék: A cosplay.hu a konkurenciája, ugyebár, ezt lépten-nyomon hangoztatja. Mi, az LDP pedig szövetségesei vagyunk a cosplay.hu-nak, tekintve, hogy az utóbbi években a fotózás miatt aktívan együttműködtünk. Hogy is ne tennénk? Azonosak a céljaink, a cosplay népszerűsítése, nagyon hasonló elveket vallunk (miszerint a cosplay mindenkié), és ugyanazon rendezvényhez kötődik a munkásságunk. Sőt, konkrétan ugye, a MondoCon-os fotózásos felajánlásaink egyértelműen összekötnek a cosplay.hu-val. Vagyis, mi is konkurenciává váltunk az Ani-Mániának, pusztán azért, mert mi képesek vagyunk együttműködni a cosplay.hu-val és a MondoConnal, úgy, hogy amikor elmegyünk a PlayIT-re, mint LDP-csapat, egy szemrehányó pillantást sem kapunk a szervezőségtől.
Cosplay és politika?
A “vezércikk” (haha) pont azzal indít, hogy szerinte a magyar cosplayes élet olyan, mint a politika. Pedig már kifejtettem párszor a véleményemet arról, hogy pont azért imádom ezt a társaságot, mert semmi köze a politikához! A “fideszes” meg “MSZP-s” meg “Jobbikos” és többi párttal szimpatizáló emberek egy tökéletes csokorban tudnak együtt beszélgetni, szórakozni, pózolni a képeken, és egyetlen egy apró politikai megjegyzést sem hallani! Egyszerűen a Hungexpo kapuján belépve mintha megszűnne a politika, de nem csak ott: A facebookos csoportokban, a cosplayesek közös teázásain vagy piknikezésein, vagy épp BÁRMILYEN olyan csoportosulásban, ahol a cosplay szeretete közös, a politika mint olyan, mintha nem is létezne! Ez alól eddig egyetlen egy ember volt kivétel, nála viszont 100%-osan politikáról szól minden, ez pedig (mondjuk ki a nevét, mert “aki fél a névtől, az fél magától a dologtól is”) Vörös Gábor, alias Wesker, az ANI-Mánia jelenlegi egyetlen írója.
“Egymásnak eső rajongótáborok”…?
Nos… nem mondom, hogy nem tapasztaltam még olyat, hogy egy adott rajongótábor leszólja a másik rajongótábort, de az ilyen esetek szinte mindig egy-két taghoz voltak köthetők, akik valószínűleg emberileg azok a típusok, akik csak akkor érzik jól magukat, ha a másikat leszólhatják. Nem egyszer jeleztem is, hogy bár egymás közt beszélhetünk arról, hogy szerintünk a másik banda most elrontott valamit ezzel vagy azzal a lépésével, hiszen nem árthat, ha a másik hibájából is tudunk tanulni, mert akkor legalább nem a saját kárunkon kell, ám ne fajuljon ez el oda, hogy esetleg átmenjünk önajnározásba, mondván, “mi mennyivel jobbak vagyunk, mint ők, mert bezzeg mi aztán hú de nagyon jól csinálunk mindent”. Őszintén? LDP-s körökben is megesik, hogy kvázi “kibeszélünk” valamit, általában valamelyik cosplayes csapat egyik adott lépését, amely van, hogy pozitív, és arról szól, hogy ezt de jól csinálták, és van, hogy gyakorlatilag abban értünk egyet, hogy “na, ez az, amit nem lett volna szabad megtenni”, mert mondjuk félreérthető, vagy esetleg valakinek bántó lehet, és hogy ebből okulva figyeljünk rá, hogy mi ne tegyünk ilyet. Olyat viszont én még nem láttam, hogy két cosplayes csapat nyíltan egymás ellen fordult volna, és egymást támadták volna. A diszkrimináció többi része, például a másik minőségi leszólása pedig olyasmi, amit alapból is sokaknak meg kellene tanulnia kezelni vagy kihagyni, akár magánemberként is. Bármelyik cosplayes csoportban felbukkanhatnak ilyenek, ráadásul, mint azt már a cosplayesek típusai kapcsán írtam, a cosplayes kluboknál is van egy minőségi követelmény már, mert a rajongóktól eleve jön feléjük egy minőségi elvárás is, aminek meg kell felelniük. Muszáj “szortírozniuk”, ami ugyanúgy egy megértendő dolog, mint az, hogy valakinek nincs rá pénze és tehetsége, hogy egy drága és roppant minőségi cosplayt összeállítson, de ettől még beöltözhet egy pontatlan, olcsó, netről rendelt ruhába is, ha szeretne ő is jelmezben pompázva conozni.
Szakadék a két tábor közt
Nos… lehet, hogy van. A cikkem célja és lényege viszont nem ennek a meglétének bizonygatása és kihangsúlyozása, majd kilométernyi panaszkodás arra, hogy ez jaj de rossz, és mit képzelnek magukról a beképzelt veteránok, hogy nem hajlandóak közösködni a kezdőkkel (hisz a cikkemnek is az volt az egyik kulcs pontja, hogy bár mi közösködtünk volna velük, gyakorlatilag el lettünk taszítva, ami azóta szerencsére meg is oldódott már, hisz sikerült megbeszélni a dolgot, és hogy valójában mi is a célunk a közös programokkal! 🙂 ). A cikkem célja pont a meglévő szakadék feltöltése, elsimítása, hisz egyfajta küldetésnek érzem mostanság, hogy közelebb hozzam egymáshoz azokat, akik eltávolodtak, és megértessem mindenkivel, hogy a megértés és elfogadás kiemelten fontos ebben a hobbiban, mert szerintem mind egy kicsit azért is fogtunk bele a cosplayezésbe, mert egyikünket sem értették meg és fogadták el igazán a magánéletében. Mások voltunk, kilógtunk a sorból, ám pont ez a közös bennünk, és ez hozott össze minket, és ahogy egyik volt osztálytársam is mondta nemrégiben: Jó látni, hogy ebben a közösségben végre megtaláltam a helyem, hisz ő maga is látta, hogy a gimnázium négy éve alatt ezt mennyire nem sikerült, és mennyire kilógtam mindig az egész osztályból. Igaza van, én is így érzem, és szeretném, ha a cosplayben végre mindenki úgy érezné magát, hogy itt végre megtalálta a helyét, itt elfogadják, olyannak, amilyen, és támogatják, segítik egymást. Ez pedig eddig erősebb és általánosabb tapasztalat részemről, mint a két tábor elkülönülése.
Az amatőröknek esélyük sincs?
Nos… amikor a cosplay még újdonság volt, akkor a most profinak számító, úttörő cosplayesek is amatőrök voltak. Nemrég találtam egy fotót Yurikoról az egyik PeCsás conról, amiről megállapította, hogy vállalhatatlanul minőségtelen a ruha, pedig akkoriban az hiperszupernek számított. A Veteránok annak idején maguk kutatták fel az anyagokat, kísérleteztek, dolgoztak a cosplayeikkel. Mostanság már beírunk két szót a google-ba, és tucatnyi javaslat, tutorial áll rendelkezésünkre. Nem szükséges “autodidaktaként előrukkolni valamivel” a sikerhez, ugyanis több hely is van, ahonnan tájékozódhatnak. Yaya Han a mai napig használja a Google-t, ha új alapanyagokkal kísérletez, a magyarok számára pedig ott van az Alkimista Laboratórium, ahol pont most vasárnap, azaz Május 31-én volt egy workshop a különböző anyagokról, azok megmunkálásáról, ki lehetett próbálni, meg lehetett kérdezni, és volt olyan cosplayes, aki rögtön a hirtelen megmunkált és megformázott pvc mellvért-alapokkal távozhatott, amit ő majd otthon szépen kivagdos és megcsinál magának, mi pedig megnézhettük, mennyire egyszerű mellformát készíteni pvc-ből. Az amatőröknek is van esélye, lehetősége, csak épp a megfelelő helyen kellene kérdezniük végre, és nem leragadni a papírmasénál.
Úristen, még csak a harmadik bekezdésnél járok…
Szóval ez hosszú lesz, már érzem. Ám mindenképp fontos elmondanom ezt. Nagyon kikívánkozik. Szóval kitartást, kedves olvasó! 🙂
A veteránok hibája, hogy diszkriminálják őket?
Nem tudom, hogy sikerült kihozni azt, hogy mivel minket el akartak hajtani, mert “túl jók” vagyunk (mellesleg megjegyzem, “nem sikerült”, mert meg tudtuk beszélni végül a dolgot, és ez engem nagyon boldoggá is tesz), ezért a veteránok milyen szemetek, hogy ők csak egymással fotózkodnak a conon. Ami mellesleg szintén tévedés, mert a veteránok mindig leállnak közös fotóra bárkivel, kivéve, ha annyira rohannak valamerre, de nem egyszer fordult már elő, hogy azért vártunk Yurikora, mert mindenki leállította “csak egy fotóra”. Ő meg nem boldogan vállalta azt.
A profi fotósok csak a profikat fotózzák!
Nos, ez már egy hosszabbnak ígérkező téma, már megint. És akármennyire mondják, hogy mindenkit lefizetnek, pont annak köszönhető ez a jelenség, hogy nem fizetnek senkinek. Pontosítok:
A profi fotósok is TFCD alapon dolgoznak a conokon!
Igen, a mi fotósaink is.
Hogy értsétek a lényeget, a TFCD a “Time for CD” típusú munka rövidítése, vagyis, mindenki a saját idejét (esetleg költségeit) adja bele a fotózásba, a képek pedig CD-n, azaz mostanság már digitális formátumban érkeznek. A Conon ez úgy megy, hogy jön a fotós, ai megkapja ezért a VIP-jegyet, vagyis nem kell belépőt fizetnie. Esetleg emellett kaphat egy-két szendvicset vagy kávét a szervezőiben, ami körülbelül minden szervezőnek az aznapi kajája, hogy az egyébként ingyenes egész napos vagy két egész napos munka mellett pár falat kerülhessen a gyomrába anélkül, hogy fizetnie kellene érte. Aztán megy, és fotóz, majd a képeket elküldi a cosplay.hu-nak, teszi mindezt egy ingyen belépőért.
Namost, egy profi rendezvényfotózás ott szokott kezdődni, hogy egy órás fotózás ára 15.000 Ft, alsó hangon. A con két napja összesen olyan 16-18 óra körül kezdődik, még ha a további órákat csak 7-8000/óra díjjal veszik számításba, akkor is elég nagy összeg lenne ez kifizetve, ha hivatásosan mennének el. Persze, a hivatásosan felkért fotósok ezért több száz képet szoktak átadni, conok esetében a VIP-jegyért cserébe mi csak olyan 30-40 képet szoktunk adni fotósonként, plusz a nyereményfotózás és azok kész képeinek átadása utólag, amely 10 kép/fotós esetén olyan 40 és 80 ezer között mozogna, ha azt a nyertesünk konkrétan kifizetné pénzben. Utánaszámolni is felesleges, mennyit kapnánk azért fizetésképp, amit gyakorlatilag “ingyen” adunk át, vagyis olyan 3-4 conjegyért cserébe, ami mondjuk 4 kétnapos conjegy esetében is “csak” 14.000 Ft lenne. Ha csak önmagában egy fotós jön el a VIP-jegyért, az a 3.500 Ft spórolás két napra messze túl kevés lenne “fizetésnek”.
A TFCD alapú fotózásoknak az egyik kulcspontja alapjáraton az, hogy mindenki azt csinál, amit szeretne. Vagyis, ha a fotósnak nem tetszik a téma, nem fogja TFCDalapon fotózni. Ha a modellnek nem tetszik a téma, nem fogja TFCD alapon vállalni a fotózást. Kivéve, ha esetleg annyira szüksége van egy-két adott képre a portfóliójába, de akkor is az viszi rá az ingyenmunkára, hogy így legalább nem kell neki fizetnie a fotóst, mert mindenki jól jár. A TFCD lényege tehát az, hogy ez egy win-win helyzet. Ugyanez működik a conon is: A fotósnak nem kell külön jegyet fizetnie, és mint azok, akik kifizetik maguknak a jegyet, de a képeket saját felhasználásra csinálják, úgy a profik is azt fotóznak, amihez kedvük van. Tekintve, hogy a mi fotósaink nem kapnak több tízezres vagy akár százezres nagyságrendű fizetést, senki nem mondhatja meg nekik, hogy márpedig te ezt és ezt és emezt fotózod, és pont, hiszen akkor nem lenne win-win. Ha a fotós nem azt fotózza, amit szeretne, hanem azt, amit “kell”, és ezért még csak fizetést sem kap, az gyakorlatilag kihasználás. Ha az LDP-s fotósunk úgy gondolja, hogy őt márpedig csak a bikinipáncélos modellalkatú cosplayes csajok érdeklik, két dolgot tehetek: használom azokat a képeket, és elfogadom, hogy ő csak azt hajlandó fotózni, mert neki csak az az érdekes, vagy megpróbálok keresni egy olyan fotóst a rendezvényekre, aki tud hozni egy szükséges minőséget (ami akár nyomtatásba is kerülhet, van egy minimális felbontása, és még jól is néznek ki a képek), emellett pedig alapból is azt fotózná, amit szeretnék, vagy van annyira jó fej, hogy feladja a saját érdeklődését, és mást is fotóz.
Tudom, hogy a conon a mai napig probléma, hogy a profik nem az embertömeget és a rendezvényt fotózzák, hanem elkapnak egy ütősen kinéző cosplayt, elviszik az isten háta mögé, és ott rendeznek egy mini-photoshootot. A fotósnak ez az igénye, innentől kezdve, hacsak nem kapja meg a maga fizetését azért, hogy hivatalosan rendezvényfotózzon, és olyan képeket csináljon, amilyeneket a szervezőség szeretne (az átlag conozóról készült képek, a tömegről készült képek, stb), akkor joga van ezt fotózni. Az már cscak a fotós egyéni eszén múlik, hogy felismeri-e, hogy esetleg az átlag conozó saját magát akarja viszontlátni a képeken, és nem a Veteránok és Profik conos photoshootjaira kíváncsi, és esetleg népszerűbbé válna ő maga is az előbbi típusú képekkel, mint az utóbbival. A con szervezőségének viszont adott számú fotós vip-jegy áll rendelkezésére, és roppant nehéz eldönteni, hogy pontosan kinek is akarja azt odaadni.
Az pedig már pláne elég nonszensz, ha valaki azt várja, hogy a profi fotós majd kijön úgy egy conra, hogy még a jegyet is megveszi magának, és majd ő fotózza azt, ami őt, mint fotóst esetleg nem érdekli, hiszen azért vette a jegyet, hogy azt fotózzon, amit ő akar. Ő pedig jó eséllyel a minőségi cosplayeket akarja majd fotózni, és nem az átlagconozót.
Megoldás lehetne erre is bőven, de mind nehéz, és macerás. Lehetne fizetést adni a fotósnak, és megmondani neki, hogy márpedig te ezt fotózod, és kész, de annak bele kell férnie a kltségvetésbe. Lehetne eleve olyan fotósokat beengedni VIP-val, akiknek véletlenül esetleg pont az az igénye, amit az átlag conozó és a cosplay.hu szervezősége is viszont szeretne látni a képeken, de nem egyszerű megtalálni azt, aki a profi minőséget is tudja hozni, és az igénye is pont megfelelő a képei elkészítésére. Emellett pedig lehet azt tenni, amit mi is igyekszünk: felismerni, hogy mi az igény, és ennek megfelelően dolgozni, kicsit félretéve a fotós saját igényeit, vagy épp pont szép összhangba, és egyensúlyba hozni a kettőt, így van egy-két mini-conos-fotózás is, és van egy rakat kép az átlagos conozókról, amiken megtalálhatják és bejelölhetik magukat! 🙂
Továbbhaladva a témával…
Mert már eddig is elég sok dolgot érintettem, az órák pedig száguldanak: nem haladok a cosplayemmel, nem haladok a szervezéssel, csak pötyögök és pötyögök.
Profi kategória a cosplayversenyben
Eléggé zavarónak tartom, hogy jó alaposan kifejtettem az eredeti cikkemben, mennyire NEHÉZ dolog lenne a profi kategória indítása. Gyakorlatilag ez még pont azért nem született meg, mert a háttérben folyamatosan megy a sakkozás, az elméletek. Akármelyik általam előzőleg felsorolt verziót választaná a MondoCon cosplayversenye, mindegyikből lehetne hatalmas botrányt csapni, és mindegyik esetben lenne egy nagyobb társaság, akik a másik opciót sokkal korrektebbnek és jobbnak tartanák. Ez a profi kategória indítása egy olyannyira vékony jég, hogy a muszlin, amiből ép varrom a szoknyámat, sokkal-sokkal nagyobb eséllyel tartaná meg a teljes szervezőség súlyát. Roppant nehéz döntés, és mindezt ő konkrétan rá akarná terhelni a zsűrire, mint kötelesség? Nincs rajtuk így is elég teher a folyamatos korrupció-hisztik miatt? És persze, ebből kihozni azt, hogy a veteránok nem látnának maguk között újakat, kifejezetten felháborító! Mármint… én egy bő éve, a tavalyi tavaszi conra készültem el első versenyre is vihető (magyarul: teljesen általam készített) cosplayemmel, és azok a bizonyos “veteránok”, akik hú de nagyon nem hajlandóak újakat befogadni maguk közé, konkrétan nem egyszerűen csak hajlandóak néha közösködni velem, hanem tárt karokkal fogadnak! Lehet, hogy “csak azért”, mert én hoztam egy olyan minőségi szintet a cosplayeimben már az első pillanattól fogva, ami ezt elérte nálam, de egyrészt, nem én vagyok az első, aki már az első cosplayével képes volt erre a minőségi szintre, másrészt, messze nem én vagyok az egyetlen! Csak az utóbbi évből tudnék mondani nem egy olyan cosplayest, aki már első ruhájával is versenyt nyert, és kőkeményen odateszi magát minden egyes felszerelésével, mondhatni, “rögtön a profi kategóriában kezdte a cosplayezést”. Akinek van akarata és kitartása, az megteheti. Aki meg csak arra vágyik, hogy bármilyen összecsapott cosplayt felvéve is hatalmas sztár legyen, annak most üzenem, hogy ébresztő! Azt támogatom, hogy te, mint egy átlagos conozó, bármilyen öltözékben kijöhess a conra, és ne hasonlítgasson senki a profikhoz, meg ne szóljon be, hogy egy sima conos szórakozásra nem worbla-páncélban jöttél ki, és 10.000 Ft/m árú selyemből varrt, hivatásos varrónőket is megszégyenítő technikával készült, habos-babos csodaruhában. Viszont, ha nem teszed oda magad a cosplayed elkészítésében, és nem hozod a 100%-ot, akkor ne várj cosplayverseny-győzelmet. Ha a felszerelésed szerinted is “háááát, lehetne jobb is” szintű, akkor egy szavad ne legyen, ha nem te nyerted meg a versenyt, vagy nem körülötted lebzsel az összes fotós. Lehet, hogy ettől még megtörténik ez, mert tudjuk, hogy a maximalizmus határtalan tud lenni, de nem szeretem, ha valaki egy minőségi szintet át nem lépve konkrétan sajnálja és irigyli a hírnevet és rivaldafényt attól a cosplayestől, aki tényleg beleölte szívét-lelkét a munkába, és csodát alkotott, és teljesen megérdemli a figyelmet.
Egyébként a közönségre bízott “profi” minősítés a cosplayeseknél azért problémás szerintem, mert baráti kör függő is, és roppant becsapós. Sokszor van, hogy egy cosplay hú de profinak tűnik, pedig egyáltalán nem az. Hisz engem is már valami hú de profinak tartottak, mint cosplayest, pedig a tündémen épphogy elkezdtem dolgozni. Egyszerűen csak jó ízléssel válogattam össze a ruháimat a conra a karácsonyi angyalkámhoz, és egy tök egyszerű, de kreatív megoldással elkészítettem a kiegészítők egy részét, a másik részét meg úgy vásároltam meg, hogy bejártam érte a fél várost. Aztán kérdezték, hogy miért nem versenyzek, biztos nyernék, én meg kacagtam egy jót rajta.
A Cosplay mindenkié!
Ami pedig ismét csúnyán ki lett forgatva. Hisz egyrészt, én pont azt írtam, hogy igen, támogassuk a kezdőket, a nem-modell-alkatúakat, és mindenkit, akik manapság megkapják a beszólogatásokat, pont azért, mert nem hű-de-tökéletesek! DE! Roppant fontos az is, hogy ezzel ne essünk át a ló túloldalára, és ne akarjuk esetleg ELVENNI a cosplayt azoktól, akik “túl jók”, azoktól, akik igenis, kőkeményen megdolgoznak azért a cosplayért, amivel megnyerik a versenyt, és azért a modellalkatért, amelyen jól áll az a ruha! Mert tapasztalatból mondom, és azért, mert ismeretségi körömben akad nem egy modell, hogy sokaknak bizony, hatalmas áldozat és munka az, hogy olyan az alakjuk, amilyen! Folyamatos aktív mozgás, bizonyos ételek TELJES és esetleg VÉGLEGES kizárása az étrendből, ami bár jót tesz az egészségnek és az alaknak is, de bizony, jó darabig roppant nagy akaraterő kell ahhoz, hogy ne essen vissza az ember! Gondoljunk csak bele, ki az, aki valóban képes vállalni esetleg egy olyan étrendet akár egész hátra lévő életére, amelyben egyáltalán nem ehet süteményt, vagy akár gyümölcsöt, mert még a fruktóz is kizárt? Miért sajnáljuk annyira a sikert azoktól, akik valóban kőkeményen megdolgoznak érte, esetleg keményebben, mint azok, akik ezt nehezményezik?
Kifogások mindenütt!
Úgy érzem, sokszor azt, hogy “csak a modellalkatúak nyerhetnek versenyt”, meg “csak akkor leszel jó cosplayes, ha nagy a cicid és lapos a hasad, és minél több bőrt mutatsz meg”, gyakorlatilag csak kifogásnak használják az emberek. “Én nem leszek soha jó cosplayes, mert kövér vagyok”, “én nem leszek soha jó cosplayes, mert nincs rá pénzem”, “én nem leszek soha jó cosplayes, mert nem vagyok hajlandó megmutatni a bőrömet!” Hát ne tedd! Ennyi! Jöjjek a példákkal?
- Elyon: Mikor látta bárki, hogy bugyit villantott volna, mikor látta bárki is a hasát, és mikor féltünk attól, hogy a melle esetleg ki fog potyogni a ruhából?
- Dudus: Mikor volt ő modellalkat? 😀
- Yuriko: Shepherd páncélt nem csinált? Attól, hogy volt rajta nem egyszer “bőrvillantó” cosplay, igenis, nem egy olyan ruhája van, ami bizony, mindent takar.
- Naki: Igen, Nagy “Naki” Kingáról beszélek, aki annak idején a legjobb original díjat vitte el a Sámán cosplayével, pedig, lássuk be, ő sem kerülne a Playboy címlapjára bikiniben. Mondjuk szerintem nem is szeretné.
Kellenek még nevek?
Mert “az nyer cosplayversenyt, aki villant, és modellalkat”…
Öhöm.. köhöm… rendszeresen elmondom, hogy bár mi csak három kategóriát szoktunk fotózni (legjobb kosztüm, legjobb original és legjobb technika), ezekben körülbelül két-három olyan cosplayt tudnék hirtelen felsorolni, ahol egy kicsit több bőr látszott: Az egyik Iconclast vörös Katniss-ruhája tavaly nyárról, amely egy hosszú, pánt nélküli ruha, ezáltal viselőjének vállait és karját teljesen szabadon hagyja. Shayola Going Merryje, amelynek rövid volt a szoknyája, és a kezeit szintén nem sok ruha fedte. Simon Zsófi valkűrje, amely valkűrhöz méltóan harcos-fantasy-viking hangulatával, nyárra tervezve, szintén nem arról volt híres, hogy arab nők csadoros ruhájához hasonlóan csak a szemeit mutatta volna. Egyik cosplay esetében sem láttunk el a viselőik csontvelőjéig, és köszönőviszonyban sincs a bőrvillantásuk Jessica Nigiri öltözékeivel. Hol is vannak az elmúlt évek győztesei közt azok, akiken nincs több ruha egy bikininél? De tényleg! Hogy a fenébe él még mindig az a városi legenda, hogy a cosplayversenyes győzelemhez spórold ki az anyagot a ruhádból, és vegyél fel bikinit, amikor egyszerűen évszakról évszakra visszanézem a győzteseket, és sehol nem látok olyat, sokszor még a jelöltek között sem, akiknél ez fennállt volna? Álljon már meg a menet!
Biztonsági őrök zavarnak el a példaképek közeléből?
Egy frászt! A biztonsági őr legfeljebb akkor zavar el a kedvenc nagy nevű cosplayesed közeléből, ha messze túllépted a határt. Zaklatásig azért ne menjünk már el, kérem, mert volt rá példa, hogy valóban ilyesmi történt. Találkoztam már én is olyanokkal, akiknek rajongói szavaitól elkerekedtek a szemeim, és úgy voltam vele, hogy úristen, szerinte ez normális? Mégsem vitték el a biztonsági őrök, pedig a körülrajongott személyt és már annak ismerősét is eléggé.. hát, terhelte a társaságuk, és már a szervezőiből sem léphettek ki nyugalomban.
Mert persze, megint kifogás a “jó magyar szokás”…
Amire mindig azt fogom mondani, hogy ha mindenki egymásra mutogat, és a másikat hibáztatja mindenért, sosem fogunk sehová sem menni. Könnyű azt mondani a népnek, hogy “változzatok meg”, azon sóhajtozva, hogy “úgysem fognak, mert a magyar nép ilyen”, de ez egy “főnök” stílusa. A valódi vezér úttörő. A valódi vezér nem hisztizik, hogy senki nem csinálja azt, amit ő már megmondott, mint frankót, és nem jön azzal a kifogással, hogy a magyarok úgyis ilyenek, hanem megfogja a lángoló kardját, és elindul a sor legelején, hangosan, belevetve magát a csatába, és rendíthetetlenül haladva előre, remélve, hogy majd egyre többen követik őt. A valódi vezető példát mutat, tettekkel is, és nem csak szavakkal. Mert könnyű azt mondani a veteránoknak, hogy közösködjenek a kezdőkkel, meg a kezdőknek, hogy közösködjenek a veteránokkal, miközben ő nem hajlandó közösködni senkivel, sőt, támad mindenkit, sokszor konkrétan mondva csinált indokkal! Ám a valódi vezető MEGTESZI azt, amit kér és elvár a többiektől. Nem bort iszik és vizet prédikál, hanem tetteivel mutatja a jó példát.
Ha meg akarod változtatni a világot, kezdd magaddal!
Ami sok szempontból helytálló, és lényeges! Kezdve például a pozitív gondolkodással. Ha már kedves szavaim kiforgatója ennyire hirdeti, hogy ő mennyire keresztény, hadd jöjjek én is némi keresztény szöveggel. Nem azért, mert annyira hú de vallásos lennék, hanem azért, mert Krisztus tanításai tényleg bölcsek és zseniálisak. Kezdjük azzal, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess. Bővítsük ki ezt mindenre: ha te elítélsz másokat, miért várod, hogy téged senki ne ítéljen el? Ha te nem vagy megértő, miért értsenek meg téged? Ha te megversz valakit, téged miért ne verjenek meg? S innen tovább mennék egy roppant súlyos mondatra: ha te nem szereted önmagad… miért várod, hogy mások szeressenek?
Szeresd magad. Ez a legfontosabb. Fogadd el magad, ez a másik legfontosabb. Ha ezt meg tudod tenni, az az első és legfontosabb lépés. TE vagy a saját világod középpontjában, hisz mindennek, ami veled történik, te vagy a részese és “főszereplője”. Még ha csak mellékszerepet is kapsz egy adott eseményben, akkor épp arról szól a történet, hogy te azt miképp csinálod meg jól, miképp érzed magad benne, mit tanulsz meg belőle, és hová fejlődsz onnan tovább. Ha csak jelölést kapsz a versenyen, és nem nyered meg azt, az csak egy fejezet a te könyvedben, és nem a befejezés. Az amúgy is sokára lesz még.
Minden azon múlik, hogy te miképp látod a dolgokat, és milyennek értékeled azokat. Az a jelölés tényleg hatalmas elbukás? Csak azért, mert nem te nyertél, máris vesztettél volna? Pedig a három legesélyesebb között voltál a rengeteg versenyző közül! Talán a következővel majd sikered lesz, hiszen nem egy esetben nyertek egy olyan jelmezzel cosplayversenyt, amely előzőleg még csak jelölést sem kapott a versenyen!
Elég a kifogásokból, és elég a másokra mutogatásból. Ha tényleg szívvel-lélekkel megtettél mindent, akkor elmondható, hogy tényleg nem rajtad múlt. Ha bele sem vágsz, azzal a felkiáltással, hogy “úgysem fog menni”, akkor valójában csak féltél, csak nem mertél lépni. Feladtad, még mielőtt egyáltalán elindultál volna. Ám ahhoz, hogy sikert érj el, keményen meg kell dolgozni. S meglásd, a kemény munka végén, amikor a szíved-lelked benne van mindenben, s jön az elismerés, sokkal édesebb lesz a siker íze, mintha csak az öledbe pottyant volna a semmiből.
Változtasd meg a világot. Kezdd saját magaddal. Az csak a te döntéseden múlik. Nincs kifogás.
Galaxina
