A korábbi cikkemben megígértem, hogy születni fog egy iromány az őszi PlayIT-ről, cosplayes szemszögből, azóta jó sok víz lefojt a Dunán, és sajnálom is a késést, de az ígéretem megtartom. Szóval jöjjön egy nem túl fényes beszámoló a rendezvényről, ami ugyan nem a cosplayesekért van, de azért úgy hirdette magát, mintha az lenne.
Már a szombati nap reggelén az első probléma maga a bejutás volt, ugyanis a meghirdetettel ellentétben a külön bejáraton nem engedték be a jelmezeseket (persze nekik külön karszalagjuk, illetve leadott nevük volt). Ezek szerint nem annyira evidens, hogy egy jelmezt bizony nem tíz perc felvenni (Miharunál múltkor lemértük és negyven perc volt csak a páncél, ebben pedig még nincs benne a smink és a haj), így a beígért nyitás előtti beengedés igazán fontos pontja volt a napnak. Ezt tetézte, hogy nem volt megbeszélt öltöző, és mire lett, addigra újabb órák teltek el, ennek köszönhetően pedig ment a rohanás ezerrel.
Aki hozzám hasonlóan később érkezett, és nem is kívánt versenyezni, annak a szervezők és a segítők semmilyen tájékoztatást nem tudtak adni az öltözőről, így én is, akárcsak jó néhány, cosplayes berkekben nagynak számító név inkább visszatért az alapokhoz, és a mosdóban öltözött át. A vicc az egészben, hogy ezzel mi jártunk jobban, ugyanis a versenyzőknek felajánlott öltöző olyan pici volt, hogy alig fért el benne pár ember, ezen kívül pedig koedukált – a szombati nap végén volt szerencsém megtalálni, a fellépők már a folyosón is átöltöztek, fiúk-lányok egyben.
Bár a háttérben zajló problémák a nagyközönség előtt rejtve maradnak, sajnos nem csak ez volt az egyetlen hiba, amit a szervezőség ejtett a nap folyamán. A Cosplay Village-nek nevezett terület, ami egy színpadot és egy három oldalról körbehatárolt területet tartalmazott furcsa volt látni. A színpad inkább egy emelvénynek tűnt, székek sehol, a három oldalról zárt rész meg azért nonszensz, mert azt is öltözőnek kiáltották ki. Khm… Köszi szépen.
A programok hihetetlen csúszással kezdődtek (hiszen senki sem készült el időben az öltözői fiaskónak köszönhetően), és mikor már elkezdődhetett volna maga a verseny, akkor is húzta az időt a konferáló, random beszélgetésekkel, és kissé túljátszott szereppel.
Már korábban, az esemény honlapján lehetett jelentkezni a versenyre, ám ez sokaknak kuszának bizonyult, ezért hagyták is a dolgot. De azok sem mindig jártak sikerrel, akik végigverekedték magukat a jelentkezésen, mert sokan nem kaptak visszaigazolást, ám valaki felismerte őket, így mégis feljutottak a zsűri elé – az irónia ebben az, hogy a színpadra, viszont már nem kerültek felhívásra.
Természetesen a zsűrizés sem ment zökkenőmentesen, ugyanis a döntőbírók semmilyen irányelvet nem kaptak, ami alapján győztest vagy győzteseket hirdethetnek. Ez leginkább a szokatlan kategóriákban derült ki, azon túl a beígért hatalmas nyeremények valójában gyengébbek voltak, mint egy kisebb cosplayes rendezvény díjai. A várva várt kínai utazást pedig egy páros cosplayes kapta meg, akik nagyon ügyes és színvonalas munkát végeztek, csakhogy a rendezvény szabályzata sehol nem említette, hogy ebben a kategóriában csak páros jelmezesek indulhatnak – na, ekkortól vált igazán döbbenetessé a rendezvény, mert mindenkinek meg volt a maga favoritja, joggal hiszen a PlayIT-re mindenki teljes erőbedobással készült.
Sajnos a külföldi, nagy neveket tartalmazó és igazi példaképekből álló zsűri is rossz szájízzel távozott a rendezvényről, mert a számukra megígért feltételek sem teljesültek, és ez bizony nyomot hagy! Az országunk és annak tagjainak nemzetközi megítélése nagyon komoly csorbát szenvedett így, és csak remélni tudom, hogy ezt valamilyen formában helyre lehet majd hozni – de nem az őszi PlayIT szervezőinek fog sikerülni, az biztos.
A szombati nap szinte minden cosplayesnek nagy csalódást okozott, így a többség már el sem jött vasárnap, mondjuk jogosan, hiszen a PlayIT második napjára semmilyen programot nem szerveztek – ez is egy hatalmas baki, és mint marketinges (igen, ez a szakmám) és író, nem értem ez miképpen történhetett meg.
Egy biztos, a PlayIT nem a cosplayesekért van, de attól még nem kell úgy bánni a jelmezesekkel, mintha ingyen hostessek lennének, akik hülyék, és bármire hajlandóak. Ez a szubkultúra nagy tömegeket mozgat, megvannak a maga sztárjai, trendjei, egy-egy jelmez néha vetekszik egy átlagos havi keresettel, azon túl, hogy a készítője a szívét-lelkét-vérét beleadja. Közülünk sokan vezető beosztásban vannak (restaurátor, illusztrátor, asszisztens, kutyakozmetikus, informatikus, közgazdász…), és az élet minden területén felbukkannak. De ha ezt nem is vesszük alapul, minden ember megérdemli a tiszteletet és a korrekt bánásmódot, nem számít honnan jött, milyen a haja színe, vagy mi a hobbija!
