Amikor az álmok valóra válnak – Őszi MondoCon 2016

Három év. Nagyjából három éve (az akkori, azaz 2013-as Őszi MondoCon-on) fogant meg a gondolat bennem és egykori fotós ismerősömben, hogy komolyabb szinten is lehetne ezt csinálni. Ekkor még csak egy ötlet volt minden, majd jött a név, és végül… valóság lett.

Egy kicsit engem is elkapott a nátha, sokakkal együtt, bár jó idő volt a hétvégén, és igyekeztem felöltözni. Talán az az oka, hogy erőteljesen elfáradtam én is, és ilyenkor könnyebben legyűrik a vírusok a szervezetet, ami nagy tömegben előfordul. És persze, ne feledjük az izomlázat a combjaimban az egész napos rohangálástól, na meg a hátfájást, mert hiába pehelykönnyűek az Ahri-farkaim, még így is kellőképp húz, a fűző pedig még mindig nagyon “jót” tesz a hátnak.
Ennek ellenére mégis hamar felkeltem, és bár volt bennem egy hangulat, ami lelki szemeim elé vetítette a kanapét, amin betakarózva, forró bögre teával egész nap csak filmezgetek, egyszerűen annyira fel voltam pörögve, hogy inkább megírtam egy összegzést a csoportba, átnyálaztam a több száz értesítést Facebookon, ötleteltem az újításokról, elkezdtem elpakolni a tegnap csak a nappaliba ledobott cuccokat (fotósfelszerelés, a kiállítás egy része és a szombati cosplayem), picit játszottam lazulásképp, most pedig írom ezt a beszámolót végre, ami egész nap kattogott már a fejemben. (Igen, hétfőn írtam, a képek összeszedése miatt tolódott el keddre a megjelenés 🙂 )

Három éve

Velencei Bálozók

Velencei bálozókként. Galaxina és Aria. Fotó: Varga Csaba

Még csak távolról néztem a nagy cosplayeseket. Először beszéltem Yurikoval, amikor a szervezőségnél próbáltam megtudakolni, hogy juthat be fotós a rendezvényre jegy nélkül, még csak csodálkoztam az egészre a Hungexpo-n, még csak saját goth cuccaimban mászkáltam, egy fekete-ezüst ruhában, az édesanyámtól kapott eredeti, fekete-ezüst Velencei Maszkot arcom elé tartva. Először beszéltem Majoros Tündivel, amikor vasárnap Csaba elkapta fotózásra, és gondolkoztunk azon, hogy kellene egy Halloween fotózás, amin szívesen látnánk őt. Emlékszem, ahogy mondta, hogy láthattuk őt a tévében Sárkánykirálynőként énekelni. Emlékszem rá, hogy Miharunak folyton le kellett húznia a fekete anyagot az arca elől, hogy tudjunk beszélni is vele. Akkor még nem volt neve a csapatunknak. Csak ezt követően jutottunk el oda, hogy gondolkozzunk rajta, mi lehet elég kifejező. Azt hiszem, ez végül is elég jól sikerült! 🙂

Két éve

Túz Népe trió

A tüzes trió: Galaxina, Ixi és Catleen. Fotó: SzaniFoto. Edit: Galaxina

Egy év alatt megszilárdult egy alap csapat, már volt weboldalunk, ahová elkezdtük feltölteni a fotókat. Túl voltunk az első újcsapatos nyereményfotózásunkon, videókkal, jó képekkel, és sok-sok tervvel vágtunk bele a következő évbe. Végre csoportban cosplayeztem, nem original ruhában, hanem egy általam varrt, és egész jól sikerült eredeti cosplayben, amiben eléggé fáztam, de szerencsére Ty Lee-hez illett az ugrabugrálás, és egy nagyon jó cosplay-trió részese lehettem!
Idő közben a Living Dream Project név is ismertebbé vált, ahogy én is: volt már, aki megkérdezte, hogy én vagyok-e Galaxina, és voltak már, akinek ha megemlítettem a csapat nevét, tudták, kiről van szó. “Bejárásom” volt már a szervezőibe, hiszen a nyereményfotók okleveleit át kellett adnom. Már volt logónk, voltak konkrét terveink, ,elképzeléseink, de még mindig csak álmodtunk arról, hogy ebből lesz is valami.

Egy éve

Csapatkép DeLoreannal

BTTF csapat a DeLorean előtt. Galaxina, Catleen, Lord Halgor, Robi, Tibi, Hora, Buttercup. Fotó: Atis. Edit: Galaxina

Túl voltunk az első zöldhátteres fotózáson, bár még nem ilyen felszereltséggel. Abból dolgoztunk, amiből tudtunk, és amit rövid idő alatt sikerült összehozni. Mi is tudtuk, hogy ez még nem az igazi, és hogy jobbak is lehetnénk, de korlátozottak voltak a lehetőségeink. Ennek ellenére elvállaltuk, mert tudtuk, hogy ez az, amit szeretnénk, és errefelé kell indulnunk, hogy a tervünket megvalósíthassuk.
A tervünk pedig meg is valósult egy éve. Majdnem egy éve, hogy Marty McFly megérkezett a jövőbe. Egy éve, hogy elhoztunk egy valódi DeLoreant a MondoConra, és elkezdtünk interaktív fotósfallal is dolgozni. Egy éve még béreltük a felszerelést.
S végül, egy éve adtuk át utoljára a nyereményfotókat, hogy sokkal jobban tudjunk koncentrálni az újításokra.

Most

Zöldháttér előtte és utána

Mostani legnagyobb büszkeségünk: Darázs (Nyfa) és Hangya (Soma), az ő álmuk is valóra vált ezzel! Fotó: Atis. Edit: Orcoo

Egy álmunk valóra vált. Megvalósult a zöldhátteres fotósfal, ahol ki tudjuk cserélni a háttérképet pillanatok alatt! Lett köré egy olyan csapatunk, akiket ott merek hagyni bármikor, mert tudom, hogy nem kell pátyolgatni őket, együtt jó munkát végeznek. Mert megtalálták a helyüket, mert azt csinálják, amit szeretnek, ami nekik jó, én pedig nem tudom elmondani nekik, mennyire büszke vagyok rájuk! Elértük azt, hogy sorra jönnek a pozitvnál pozitívabb visszacsatolások, a jó ötletekkel, jó képekkel, és rengeteg elismeréssel!

De nem csak a mi álmunkat váltottuk valóra!

A MondoCon is ngyon örült a zöldháttérnek, hiszen eleve azért kértek fel minket egykor, mert szerettek volna ilyet. Ám emellett kisebb-nagyobb segítségekkel, mások támogatásával is foglalkoztunk. Sok biztatást és elismerést osztottunk ki, hogy növeljük mások önbizalmát, segítettünk legalább ötletekben arról, miképp lehetne megvalósítani azt, amit elképzeltek. Catleenék megrendelésre is készítenek már cosplayeket, amiket csillogó szemekkel vesznek át a boldog tulajok, én pedig eljutottam a drámaszakkörig, ahol a karakterek eljátszására taníthatom az embereket. Elismerést adtunk olyanoknak, akik azt hitték, hogy nem elég jók, és nem is lehetnek azok. Nem az alapján válogattuk meg, kit fotózunk, hogy kinek mennyire profi és tökéletes a cosplaye, igyekeztünk azokat a cosplayeseket is fotózni és támogatni, akik még csak most kezdtek bele ebbe a fantasztikus hobbyba. És most, ezen a conon és a megelőző napokban eszméletlenül sok visszajelzést kaptunk arra, hogy mennyire sokat segítettünk nekik, és ez mennyire sokat jelentett, esetleg konkrétan nekünk tulajdonítják a saját sikereiket, pedig mi csak segítettünk elhinni, hogy tényleg képesek rá.

A fejlődés viszont nem áll meg!

Egy nagy álom, egy nagy terv már valóra vált, és sok kicsi is csatlakozott hozzá. Ám ez nem jelentheti azt, hogy hátra kellene dőlnünk, elégedetten feltenni a lábunkat a párnákra, és süttetni a hasunkat. Egyrészt, mert “közeleg a tél”, ahol eléggé megfáznánk ezen tevékenység közben, másrészt pedig, nem értünk még célba, csak a célegyenesbe. Már a conon számtalan új ötletünk született arra, amivel tovább haladhatunk (kezdve a zöld dobozzal, amire ráülhetsz, hogy le tudjunk ültetni például a Vastrónra), és még sok-sok ötletünk és tervünk van, amivel továbbmehetünk. Mert mindig lesz egy magasabb hegycsúcs, amire fel akarunk majd jutni, hogy még szebb kilátásban legyen részünk, még magasabbra törhessünk.

És mindig lesznek olyan cosplayesek, akiknek egy kis támogatásra, önbizalom-építésre, tanácsra, segítségre, pozitív visszajelzésre lesz szüksége. Mert a cosplay akkor a legjobb, ha megtaláltad a helyed, tudod, mit szeretnél, és ha kell, akkor segítséggel, de megvalósítod, amit megálmodtál.

Galaxina

You may also like...

Comments are closed.