VIECC-i kiruccanás Heniko szemével

 

Ruby Rose és Kujaku cosplayeim

A cosplayek, amiket kivittem!

Már nem is tudom mit csináltam, amikor Galaxina feldobta nekem az ötletet, hogy lenne-e kedvem elmenni az idei VIECC-re. Emlékszem, hogy mennyire izgatott lettem és olyan gyorsan gépeltem a választ, hogy szó szerint füstölt a billentyűzet. Magamtól talán sosem kezdek gondolkodni ez ügyben, de itt most bekopogtatott a lehetőség a facebookos ablakon. Azonnal ötletelni kezdtünk – kezdetben csak így kettecskén –, hogy vajon milyen cosplayeket kellene választanunk. Neki Hablaty (Így neveld a sárkányodat) volt az első választása, mert Liui – egy Fülöp szigeteki, cosplayes zseni, aki a VIECC cosplay versenyének egyik zsűritagja volt – szintén ezt a cosplayét vitte magával. Bevallom, én nem ismertem előtte, de ezek után én is utánanéztem a munkáinak és… azta! Valami elképesztően ügyes a fiúcska! Nade! Térjünk vissza hozzám. Első gondolatom Ruby Rose volt. Szeretem azt a cosplayemet, mert jók a színei, látványos, ismert és ott a kaszám is, ami szétszedhető, így könnyen szállítható! Praktikum a négyzeten! Igazából a második jelmez kiválasztása sem okozott gondot fejtörést, és ezzel Galaxina is hasonlóan volt. Ő már régóta szerette volna megcsinálni original karakterét, és most itt is volt a tökéletes időpont a debütálására. Én szintén original karaktert választottam: Kujakut, aki az én is szép pávaistennőm. 

flitterekkel és tollakkal díszített pávapalást

Kujaku megújult palástja

A jelmezek kiválasztása után elkezdtük az út szervezését, valamint a jelmezek felkészítését a rendezvényre. Persze a rendezvény előtt két héttel sikerült megfáznom, mint a szemét, szóval zsebkendő tengerek és köhögés erdők között kellett dolgoznom a jelmezem update-elésével. Egy valóságos tortúra volt, de a végeredmény csodálatosan sikerült. Szerencsre a VIECC előtti csütörtökön már mindennel készen voltam.

Péntek délután Galaxinánál gyülekezett kicsiny csapatunk. Indulás előtt még dolgoztunk kicsit Galaxina szárnyán, hogy odakint Bécsben ne maradjon minden az utolsó pillanatra. Úgy hat óra körül járt az idő, amikor megkezdtük az autó telepakolását – szó szerint TELE pakolását. Amint a csomagtartó roggyanásig teli lett, valamint az utastér is fullossá vált, már indultunk is. Egy kellemes beszélgetéssekkel, marhulásokkal teli és fenék elzsibbasztó három óra után megérkeztünk az LDP Bécsi főhadiszállására. Egy cuki kis apartmanunk volt, majdnem mindennel, amire csak vágytunk. A gyors kipakolást követően én még végeztem egy utolsó simítást a palástomon, majd kikészítettem Rubyt másnapra. A többiek is hasonlóan tettek, mivel mind tudtuk, hogy elég szaladgálós reggelünk lesz. A vacsoránkról Galaxina gondoskodott. Igazi tyúkanyónk volt! Olyan spagettit rittyentett nekünk, hogy annak még az olaszok is a csodájára jártak volna! Nagyon fincsi volt! De tényleg!

Másnap reggel korán keltünk – legalább is mi csajok. Sejthetitek, hogy három cosplayes, két tükörre nem a legjobb szám arány, de pontban tíz órára mind indulásra készen álltunk. Nem tudom, hogy voltunk ennyire profik, talán a vérünkben lehet a dolog. Egy pár perces autóút után megérkeztünk a VIECC színhelyére. Volt is nagy „hű meg há” a részemről, mert rögtön feltűnt, hogy ez a helyszín hatalmas – és akkor még csak a főbejárat előtt voltunk! Odabent még jobban megdöbbentem. Elképesztő volt az a tér, amiben mozoghattunk. A három csarnok valamint a főszínpadot bújtató terem… hát nem voltam soha jó matekból, de száz százalék, hogy a mi kis hungexponkat is simán belepakolhatták volna. A magam részéről nagyon élveztem a napot. Az emberek sok fotót készítettek Rubyról, aminek nagyon örültem. Jó választás volt kihoznom, még ha túl sok szabad kezem nem is volt a teljes szombat alatt. Életemben először névjegykártyát is osztogattam. Bevallom, lányos zavaromban ezt néha el is felejtettem, annyira új volt nekem a feladat. Sok magyarral találkoztam szombaton, de a teljes hétvége alatt is, ami nagyon jó érzés volt. Megmutattuk, hogy nem csak otthon vagyunk szuperek, de itt a szomszédban is. Ez csak nagyobb bizonyosságot nyert a cosplay verseny alatt. A mieink nagyon erős jelmezeket hoztak, én pedig végig nagyon szorítottam nekik. Sajnos ezúttal nem örülhettünk annyira, mint tavaly Okkido győzelmének, de helyezés nélkül azért így sem maradt a magyar csapat. Többen is elérték a harmadik helyet. A verseny menete konkrétan meglepett, mert a show része egészen más volt, mint odahaza. A verseny este is volt, ráadásul alig fél-háromnegyed óra után már ki is hirdették az eredményeket. Nagyon WÁÓ! 

névjegykártyák

A kétféle névjegykártya, amit osztogattam

A rendezvény után újra nekifogtunk Galaxina szárnyának, hogy a legszebb angyalka lehessen vasárnap. Pizsiben és nagy ásítások mellett ragasztgattuk a tollakat, de végül befejeztük a nagy művet. Túlzás nélkül szép és aránylag élethű szárnyakat csináltunk. Vasárnap reggel újra sietősen elkészültünk és összepakoltunk, hiszen a szálláson csak tíz óráig maradhattunk. Alig vártam, hogy Kujakut is megmutathassam a VIECC vendégeinek. Azt kell, hogy mondjam, megérte a sok munka. Amint egy-egy kép erejéig kifeszítettem a palástomat, megállítottam az életet magam körül. Szegény Junko nem győzött mögöttem bujkálni, hogy a látogatók a legjobb képeket fotózhassák rólam.  Erre a napra már remekül belejöttem a névjegykártyaosztásba, amiben szintén Junko volt nagy segítségemre. Galaxinának is hatalmas sikere volt. A kisgyerekek imádták, ezért volt, hogy órákra eltávolodtunk egymástól, mert annyira népszerű lett a jelmeze. Különben minden elismerésem az övé, mert azon kívül, hogy cosplayben volt, és modellként is helytállt, még az Ani-Mániának is készített interjúkat. Anélkül is fárasztó egy con, hát még ezzel együtt! A rendezvény öt körül kezdte bezárni a kapuit, ezért kis csapatunk is lassan visszaindult az autóhoz, hogy elinduljunk vissza Budapest felé. Én nem nagyon vesződtem a teljes átöltözéssel. Nagyjából ledobtam a palásom és a szoknyám, felvettem egy hosszú pulcsit meg egy tornacipőt, aztán kész is volt a sportos páva szett. Hazafelé az autóban az járt a fejemben, hogy lehetett volna hosszabb is ez a hétvége. Azt hiszem, ez a VIECC-i kiruccanás egy örök élmény lesz a cosplayes és a civil életemben is, és nagyon bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó alkalom!      

Heniko

You may also like...

Comments are closed.