Lassan két éve, hogy először felmerült bennem ez az öltözék. Az alapot az adta, hogy a magyar népviselet sok azonosságot mutat a Lolita stílusirányzattal, illetve, édesanyám, aki gyűjti a porcelánbabákat, rendelkezik néhány magyar népviseletes kislánnyal is. Emellett megtaláltam a szekrényemben a hímzett blúzt, amit annak idején nagymamám hímzett édesanyámnak, majd hozzám került, és azért nem hordtam, mert nem volt testhezálló. Ekkor eszembe jutott, hogy egy fűző szépen megoldhatja ezt a problémát, hisz több másik hasonló szabású blúzomat is így használom. Innentől kezdve nem állt meg a fantáziám, és saját ruhatáramból, néhány már korábban beszerzett lolita kiegészítő segítségével megalkottam ezt a ruhakoncepciót. A következő lépés az lesz, hogy egy egész magyar lolita ruhát megvarrok! 🙂 A galériában található képeket Varga Csaba készítette, a 2013-as animekarácsony nyereményfotózásán. [Show slideshow]

Nemrég volt szerencsénk lencsevégre kapni Skome Cosplay díjnyertes original jelmezét. Persze, mind oda-vissza voltunk érte, mert azok a hatalmas szárnyak (igen, csapatunk szárnyrajongó), és mert csodálatosan volt elkészítve! A módszer ráadásul annyira tetszett, hogy lehet, hogy “lopom”, és én is hasonló tollazattal készülök majd, ha végre eljutok a saját szárnyakig! 🙂 Persze, a jelmez többi része is kifejezetten tetszett, a páncélzat, a kard, egyértelmű volt számunkra, hogy megérdemelten hozta el a 2015-ös Tavaszi Mondoconon a Legjobb Original díjat! (Bár az ilyesmi mikor volt másképp? 🙂 ) Úgyhogy felmentünk Normafára, ahol könnyen elérhető a kilátó, és jó képeket készíthetünk a tájról, és az előtte álló angyali harcosról. Persze, egy kicsit a fák közé is bementünk, és saját szárnyasainkról is készítettünk képeket! Galaxina [Show slideshow] 123►

Sok-sok hónapja vártuk már, hogy fotózhassuk Heniko-t, a többiekkel együtt, de sajnálatos módon az eső mindig elmosta az eseményt, vagy ellehetetlenítette a fotózást. Mármint, hiába nem esik és süt a nap, ha pont a héten volt az az iszonytató nyári vihar, amely hatalmas károkat okozott a Városligetben, és mindenütt kidőlt fák és letört ágak vannak. Ám mi nem hagytuk magunkat! Némi küzdelem árán, de végül sikerült Henikot elvinni a Városligetbe, ahol Lilla készítette el róla ezeket a nagyszerű képeket! És szerencsére pont befejeztük az utolsó képeket, mielőtt a nyakunkba esett volna az újabb zápor, ezúttal tehát kitrükköztük Murphy Bácsit, és nem sikerült meghiúsítania nagy szabású terveinket! ^^ Galaxina Megjegyzés: A fotósorozat oldalán leírást is találhattok a karakterről! [Show slideshow]

De rég is volt január, amikor Mantis gyönyörű csillagos ruhája is a kameráink elé került! Azért is szívem csücske ez a cosplay Mantistól, mert roppant mód szeretem a csillagos égboltot (hetekig tudnék mesélni róla, úgyhogy inkább bele sem kezdek itt 😉 ), és nagyon nagy élmény volt felismerni a csillagképeket az öltözékén! Azt már szerintem említenem is felesleges, hogy mennyire jól is áll neki ez az öltözék, a képek szerintem magukért beszélnek! Mindenesetre szép emlék ez a fotózás is, jó volt együtt dolgozni Mantisszal, amire nagyjából a tavalyi Adamas-tábor óta vártam! Galaxina [Show slideshow] 12►

Rég is volt már az a 2013! A nyár is, és a karácsony is, amikor találkozhattam ezzel a rókalánnyal. A Living Dream Project első nyereményfotózására ugyanis Yuriko-t is sikerült meghívnunk, és elhozta magával azt a cosplayt is, amiben először láttam őt személyesen a nyáron úgy, hogy fel is ismertem, és amelynek hosszú copfjait nemrégiben rendbe is szedhettem kicsit! 🙂 Kellemes nosztalgiával nézegetem újra ezeket a képeket az aranyos kis Elinről, akinek rókafülei kellemes nosztalgikus érzést keltenek bennem minden alkalommal. A fotókat Varga Csaba készítette. Galaxina [Show slideshow]

Sziasztok, engem ebben láthattok majd a Conon, remélem, sokan kértek majd közös képet! Ehhez hasonló bejegyzéseket mindig gyakran olvasni a MondoConosok csoportban, esetleg az eseménynél, és a következő con közeledtével ezek a posztok megszaporodnak kicsit. Ez pedig újabb gondolatmenetet és nagy-megvilágosodást ébresztett bennem. Ugyanis, akár hisszük, akár nem, Az emberek fejében a jó cosplay mértékegységévé vált, hogy hányan fotózzák őket a conon! Ez pedig egy irdatlan nagy hiba, és erről is szól a cikk. Ugyanis, valahogy azt hiszik sokan, hogy ők attól lesznek jó cosplayesek, vagy ilyesmi, ha több kép készül róluk. Abból a szempontból értem a miértjét a dolognak, hogy egyfajta elismerés az, hogy ha valaki meglát, akkor megörül neked, és közös képet kér, ám kevesen értik, hogy ez pontosan miről is szól. Nézzük hát sorra, mi mindentől függ egy Conon az, hogy valaki készít-e rólad képet? 1. Menő karakter Lássuk be, az első számú ok, amiért valaki lefotóz valakit mint sima, hétköznapi vendég (és nem hivatásos vagy gyakorlott hobbifotós), az az, hogy maga a karakter mennyire menő. Mindig van valami aktuális sztársorozat, amit épp imádnak, annak idején volt az InuYasha, a Naruto, mostani időkben az Attack on Titan volt roppant menő, és még talán a One Piece. Persze,…

A minap írtam egy cikket, amely arról szólt, hogy az utóbbi időben sajnos, cosplayes körökben is felbukkant a diszkrimináció, és nem csak az érthető okokból “rossz minőségű” cosplayek felé, hanem fordítva is, vagyis már az is megesett, hogy valaki “túl jó” egy társaságba, és hogy ez szerintem mennyire problémás, hisz ennek az egésznek nagyon nem erről kellene szólnia. Az eddig érkezett visszajelzések mind pozitívak voltak, egyet kivéve: a cikkemet megosztották az Ani-Mánián, egy jó hosszú írással, ami állítólag egy vezércikk (vagy az én cikkem vezércikk?), vagyis az illető ezen kifejezés alatt azt értette, hogy az én cikkemből kiindulva, azt használva írta le a saját véleményét, tapasztalatait. Erre szeretnék most lényegében reagálni, amolyan nyílt levélként, mivel szerintem ez az egész nem volt más, mint a szavaimnak és a cikkem tartalmának aljas kiforgatása. Kezdjük hát. Vezércikk? “A szerkesztőség megnyilatkozása. Az újság politikai irányultságát, a lap mögött álló politikai tényezők törekvéseit fejezi ki, többnyire a lap első oldalán. A közélet, a politikai élet eseményeihez való igazodást ezekből az írásokból pontosan lehet nyomon követni. A klasszikus vezércikk az egész lap irányvonalát tükrözi. A vezércikk hossza összefonódik azzal a jelentőséggel, melyet a lap tulajdonít a vitában tárgyalt témának. A Révai Lexikon szerint: a hírlap élén…

Mert igen, ilyen is van, a profikat is diszkriminálják. Mostanság elég sokat találkozni vele. Egy időben még roppant mód megértettem, de az utóbbi időben ez mintha elfajult volna. Ne versenyezzen a profi Sokaknak problémája az, hogy ha adott, sok éve dolgozó, profinak számító cosplayes versenyen indul, akkor “ott másnak már esélye sincs”, mer úgyis ő nyer. Jobbik esetben az illető megússza ennyivel, rosszabb esetben ráhúzzák, hogy bunda volt a győzelme, ami nonszensz, ha megnézzük egyébként a munkáit, na, meg a mezőnyt is. Erre felmerült, hogy a profi akkor ne versenyezzen, hagyjon esélyt a többieknek is, amiben legfeljebb részben van igazság. Amikor arról van szó, hogy olyan cosplayesnek nem sikerül nyernie, aki egyébként roppant jó, de a másik cosplayes mindig egy pici lépéssel előtte jár, lehet, hogy kedves lenne az egyik versenyt pihenésképp kihagyni (akár arra az alkalomra elvállalni a zsűrizést), de elég nonszensz lenne elvárni valakitől, hogy ne induljon versenyen azért, mert “túl jó”. Az okok nagy részét úgy érzem, felesleges felsorolnom, viszont egyet kifejezetten kiemelnék: ha a legjobbak nem versenyeznének, mi hajtaná a cosplayeseket arra, hogy még jobbak legyenek? Mármint ez egy verseny, itt fontos a minőség, a pontosság, a részletekre való odafigyelés. Ha meg lehetne nyerni egy dolgoztam-vele-de-nem-pusztultam-meg…

Rengeteg olyan magyar cosplayes van, akik már elég ismertek, elismertek. Nagyon jó cosplayeket készítenek, és szívesen tanulnának tőlük mások is, ezért folyton kérdéseket tesznek fel nekik, amire bizony, nem mindig érkezik válasz, vagy épp nem a kérdezőnek tetsző. Ám attól még, hogy egy ismert cosplayes nem válaszol, késve válaszol, vagy annyit válaszol, hogy nem tud segíteni, még nem jelenti azt, hogy tapló, vagy nem érdekli. Sőt, tapasztalatom szerint ezek a cosplayesek roppant megértőek, segítőkészek, és igyekeznek mindent megtenni, hogy támogassák az ifjabb generációt tutorialokkal, vagy egyéb segítséggel, esetleg újabb és újabb technikák tesztelésével. Mint tudjátok, vagy észrevehettétek, én magam egy igencsak bőbeszédű ember vagyok. Mindig szép, kerek egész, irodalmi remekműnek is beillő körmondatokban válaszolok, részletesen kifejtve mindent, ami igazán fontos. Igen, ezt a mondatot direkt fogalmaztam meg ilyen bonyolultan. 🙂 A lényeg, hogy nem szokásom fukarkodni a szavakkal, ám vannak helyzetek, amikor én is elfoglalt vagyok, cosplayt készítek, nem érek rá. Gyakran van, hogy rám ír valaki Facebookon egy “mizu?” kérdéssel, én meg közlöm, hogy “cosplayezek”. Igen, direkt egy szóval, mert amikor épp nagy lendülettel benne vagyok egy jelmez készítésében, nem biztos, hogy van időm/energiám, esetleg szabad kezem arra, hogy megírjam a barokk körmondatokat egy ilyen négy betűs kérdésre. Csak…

Ez az egész úgy kezdődött, hogy olvasgattam a Mondoconosok nevű csoportot a Facebookon. Sokan tesznek fel kérdésseket ott, főleg conokról, cosplayről, tanácsot kérnek és adnak, esetleg valamelyik animét, vagy kedvenc karaktert kibeszélik. Az utóbbi időben viszont legalább három olyan kérdést találtam, ami arról érdeklődött, hoy “gáz-e, ha…” ezt vagy azt csinálja a cosplayben, az utolsónál pedig egy kicsit “kiborultam”, ennek örömére úgy döntöttem, hogy “beképzelt” módon osztom az észt a csoportban. Bár úgy voltam vele, hogy lehet egyetérteni is, meg nem is, sőt, ignorálni is, mert irtó hosszúra sikerült, de ez a vélemény akkor már kibukott belőlem, és bár személyes gondolataimat mondtam el, úgy vettem észre, hogy kifejezetten sokan osztják ezeket, s a csoportban kapott válaszreakciók be is bizonyították ezt. Úgy döntöttem hát, hogy azt a szép, eredeti postot kicsit átfogalmazom, és átalakítom egy cikkbe. Ezt a cikket olvasod most. Szóval azt láttam, hogy a “Szerintetek gáz, ha…”, vagy “Szerintetek mennyire gáz, hogy…” jellegű kérdések egyszercsak megjelentek, mint valami vad pokémon, én meg csak fogtam a fejem, hogy úristen, hol élnek ezek az emberek, hogy egyáltalán felmerül bennük ilyen kérdés? Mert ugye, szerintem a dologban semmi gáz nincs, de olyannyira, hogy a büdös életben eszembe nem jutna megkérdezni azt, hogy…