Nos, elég rég írtam már, pedig rengeteg félkész cikk és téma vár még az oldalon arra, hogy elővegyem és befejezzem! Ez viszont most hirtelen kijött belőlem, és elég aktuális, így arra gondoltam, írok egy kis guide-ot arra, hogy ha valakinek kritikát adsz (vagy akár mondhatjuk, hogy valakit kritizálsz), annak mégis mik az alapszabályai? Mi a különbség vélemény, kritika és a mondjuk úgy, “fikázás” között? Érdekel? Lássuk!

Szép estét Mindenkinek! Véget ért a csapat második külföldi conja, a Vienna Comic Con 2017 és végre kész az élménybeszámolóm is! Naggyon hosszúúú és tartalmas lett! Remélem Ti is úgy izgultok, mint én az indulás előtt! Tényleg nagyon be voltam zsongva, hiszen először utaztam Bécsbe, ráadásul az első külföldi conomra! Yaaay!*v*

Végre! A Főváros, Tyass-Arien! Hosszú út áll már mögöttem, és igen elfáradtam, de megérkeztem ide! Ráadásul olyan szerencsém van, hogy a városkaput pont a Kert Negyednél fogom elérni, vagyis nem kell végigvándorolnom Tyass-Arien összes kerületét ahhoz, hogy elérjem a fogadót. Hogy is hívják? Hú, valami tündéres. De nem sok egyéb szálláshely van még ebben a kerületben, jó okkal. Elég… nagy a hely, ahogy mesélték. – Ki vagy, és mit akarsz? – üti meg a fülemet egy bársonyosan érces hang, én pedig arrafelé fordulok. Egy kapuőr, bár sosem láttam még hozzá hasonlót. A bőre enyhén zöldes árnyalatú, haja hosszú, és sötétbarna. Magas és karcsú férfi, mégis, igazi harcosnak tűnik. – Havasi Csilla vagyok, Macska Alakváltó az északkeleti Magasdomb Törzsből. A fővárosi törzs Holdvezérét keresem! – felelek nyíltan, hiszen nincs takargatnivalóm. Ráadásul érthető a Főváros szigorú védelme, jobb, ha nem tévednek ide bajkeverők. Ugye? – Rendben. Mostantól az Alakváltó vezérek felelnek érted. Jelentkezz náluk azonnal. – válaszol a férfi, én pedig bólintok, és belépek a városkapun. Lépek még néhányat, majd hirtelen visszafordulok. – Elnézést, de… Önök ugye… Erdei Elfek? – kérdezek rá kicsit félénken. Bőrük és hajuk színe mellett öltözékük is a természet színeiben pompázik, mint akik teljes összhangban élnek az erdővel.…

Jó ideje nem volt alkalmunk komolyabb fotózást szervezni, és több okból is hiányoltuk már a dolgot. Egyrészt, ezek a fotózások mindig összekovácsolják kicsit a csapatot, lehetősége van a régebbi és újabb tagoknak jobban megismerni egymást (ami a con pörgésében elég nehézkes), emellett pedig lehetőségünk van gyakorolni, fejlődni, újat alkotni.

Filmeken már igen sokszor találkoztunk azzal a jelenséggel, amikor egy sztárt vagy például krimikben egy hétköznapi embert valaki megszállottan követ, ami akár veszélyes szintre is fordulhat. Ám valahogy keveseknek jut eszébe az, hogy a magyar Conokon is előfordulhatna ilyen eset. Ez mindig olyan távolinak tűnik, pedig valójában nem az!

Kedves Pacsirtám! Amikor ezt a levelemet olvasod, én még javában húzom a lóbőrt, míg te frissen és üdén kávézgatsz. Ha esetleg válaszolnál, azt is csak órák múlva tudom elolvasni, miután felkeltem, és álomszuszék módon kivégeztem a kávémat. Most hajnali négy van, és igen, én még mindig ébren vagyok, bár már nem sokáig. Levelem végeztével lefekszem, és délig fel sem kelek.

Sokan nem értik, miért is szükséges “vidéken” is PlayIT-et, vagy más conokat rendezni, elvégre országunk fővárosa szerencsére elég központi helyen van. Ám elég egyszer ellátogatni egy ilyen fővárostól távolabb eső rendezvényre, és könnyen rájöhetünk, mi is a jó ebben! Mert nagyon jó!