Szép estét Mindenkinek! Véget ért a csapat második külföldi conja, a Vienna Comic Con 2017 és végre kész az élménybeszámolóm is! Naggyon hosszúúú és tartalmas lett! Remélem Ti is úgy izgultok, mint én az indulás előtt! Tényleg nagyon be voltam zsongva, hiszen először utaztam Bécsbe, ráadásul az első külföldi conomra! Yaaay!*v*
Már nem is tudom mit csináltam, amikor Galaxina feldobta nekem az ötletet, hogy lenne-e kedvem elmenni az idei VIECC-re. Emlékszem, hogy mennyire izgatott lettem és olyan gyorsan gépeltem a választ, hogy szó szerint füstölt a billentyűzet. Magamtól talán sosem kezdek gondolkodni ez ügyben, de itt most bekopogtatott a lehetőség a facebookos ablakon. Azonnal ötletelni kezdtünk – kezdetben csak így kettecskén –, hogy vajon milyen cosplayeket kellene választanunk. Neki Hablaty (Így neveld a sárkányodat) volt az első választása, mert Liui – egy Fülöp szigeteki, cosplayes zseni, aki a VIECC cosplay versenyének egyik zsűritagja volt – szintén ezt a cosplayét vitte magával. Bevallom, én nem ismertem előtte, de ezek után én is utánanéztem a munkáinak és… azta! Valami elképesztően ügyes a fiúcska! Nade! Térjünk vissza hozzám. Első gondolatom Ruby Rose volt. Szeretem azt a cosplayemet, mert jók a színei, látványos, ismert és ott a kaszám is, ami szétszedhető, így könnyen szállítható! Praktikum a négyzeten! Igazából a második jelmez kiválasztása sem okozott gondot fejtörést, és ezzel Galaxina is hasonlóan volt. Ő már régóta szerette volna megcsinálni original karakterét, és most itt is volt a tökéletes időpont a debütálására. Én szintén original karaktert választottam: Kujakut, aki az én is szép pávaistennőm. A jelmezek…
Három év. Nagyjából három éve (az akkori, azaz 2013-as Őszi MondoCon-on) fogant meg a gondolat bennem és egykori fotós ismerősömben, hogy komolyabb szinten is lehetne ezt csinálni. Ekkor még csak egy ötlet volt minden, majd jött a név, és végül… valóság lett.
Név: Schrauf Tamás Nick: Thomaso; DrAlt Facebook oldal: https://www.facebook.com/dralth Csillagjegy: Nyilas Szülőváros: Budapest Foglalkozás: nyomtató operátor Kedvenc film és sorozat: sok van, de Pókember 2, Egy Rém Rendes Család Kedvenc videójáték: Sims 2, Guild Wars 1-2, Euro Truck Simulator 2 Háziállat, kiskedvenc: Jelenleg sajnos nincs Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged benne? Még a legelső conomon kezdtem, akkor szimplán csak meg akartam örökíteni magát a rendezvényt. Ezt később is folytattam, csak egyre jobban figyeltem a cosplayesekre, lenyűgözött, hogy mi mindenre képesek. 2010-ben voltam az első külföldi conon, a londoni EuroCosplayen. Visszatérve láttam, hogy a kis kompakt gépem mennyire alkalmatlan, mennyi kép lett rossz. Akkor elgondolkodtam, hogy ennek így nincs értelme és rájöttem vagy abbahagyom, vagy komolyan veszem. Vettem egy Pentaxot és elkezdtem jobban figyelni a képekre, háttérre, beállításokra. Majd egyre inkább a cosplayesek felé fordultam. Milyen volt az első conod? 2006 tavasz, Millenáris – vagyis „ősconos” vagyok . Több, mint 2 órát álltam sorba… Addig csak kisebb Star Trek conon voltam. Lenyűgözött az a rengeteg ember, mind egy dolgot szeret, egy a hobbijuk. Remek volt az érzés, és a hangulat. A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik? Szerencsére normálisan, nincs…
Itt a nyár, a pihenés. Buli, szórakozás, barátok, és természetesen a nyári conidőszak, DE fontos figyelnünk magunk és társaink/barátaink egészségére.
A minap érdekes kéréssel fordultak hozzám, aminek több szempontból is örültem. Egyrészt, ez egy roppant hasznos téma, és nem jutott volna eszembe magamtól erről írni, másrészt, jól esik, hogy megkerestek vele, mert ezek szerint valamit jól csinálok! 😀 A kérés pedig az, hogy adjak tippeket a pózoláshoz, hogy jobb képek szülessenek! Úgy döntöttem, hogy ez annyira bonyolult és sokrétű téma, hogy egy roppant komoly cikksorozatot írok belőle, és talán be is fejezem egy szép napon, és így, con előtti héten gyorsan kiadom az alapokat, hogy a conig legalább elméletben legyen egy kis idő felkészülni, és esetleg eszedbe jussanak az itt leírtak. Hogyan ne legyél egy darab fa? Lássuk be, az embereknek nincs a zsigereiben a pózolás. Vagy legalábbis nagyon keveseknek. Ez olyasmi, amit a legprofibbak is megtanultak, ha nem conon és cosplayben, akkor még valamikor előtte, más okán. Persze, sokat segít a táncos-színészkedős múlt, vagy bármi hasonló, ahol valamit kezdened kellett a testrészeiddel, könnyebben jönnek a pózok ennek kapcsán. “Egy darab fa” akkor leszel a képeken, ha lényegében nem csinálsz semmit, csak megállsz, úgy, ahogy épp sikerült, mindenféle koncepció nélkül. Amikor alapjáraton beszélgetünk, vagy csak úgy vagyunk valahol, még ha néznek is, akkor sem tűnik feltétlen rossznak az ilyen “megálltam…
Bár erről már írtam a Conos Netedd cikkben is, úgy érzem, érdemes alaposabban kiveséznem a témát. Főleg azért merült fel ez bennem, mert az Animekarácsonyon megkérdeztek egy interjúban, hogy mi a véleményem róla, és ott kifejtve ezt, rájöttem, hogy fontos erről minél több fórumon beszélni, mert igen sokakat érint a dolog. Akinek jó Mindenki, aki szereti ezt csinálni, tudja, hogy neki miért is jó, de legalábbis érzi. Jó érzés lehet megölelni mindenkit, olyan, mintha egy rendkívül összetartó, nyílt, barátságos csapat része lennénk. Rengeteg érvük is van mellette, és a legtöbb igen, jogos, hisz tudományosan is bizonyítottak a pozitív hatásai, boldogabbak lesznek tőle az emberek. Ráadásul lássuk be, van valami szépsége annak, amikor egy közösségben bátran megölelhetsz egy vadidegent, hisz ez a közösség befogadókészségét is jelenti ugyebár. Akinek nem jó A Free Hug-os táblával mászkálók aligha érthetik, hogy miképp is létezhetnek olyan emberek, akik nem szeretik az ölelést, vagy kifejezetten tartózkodnak tőle, esetleg szeretnék nagyon megválogatni, hogy kit ölelnek meg, és kit nem. Egyszerű példával élek: ha élsz-halsz a gombáért, az a mindened, az nem esik nehezedre, hogy elképzeld, hogy én ki nem állhatom, és nem bírom megenni, ugye? No, hasonló a helyzet az öleléssel. Általában persze, visszavezethető lelki okokra az…
Vajon mi történik akkor, amikor az ember lánya jóhiszeműen bedobja a mosógépbe a cosplayt a fotózás előtti napon, aztán amikor kiveszi, szembesül azzal, hogy javítani kellene, és nincs rá elég ideje? Hát kreatívan megoldja! Valahogy így lakult át Tüncörgő Medúzája hirtelenjében egy Uma Thurmanné, amely ötlet nekem roppant mód elnyerte a tetszésem. Mármint ki látott már egy ilyen karaktert ez előtt? Nem sokan, ugye? Szóval ha a sors nem így hozza, lehet, hogy sosem tudjuk meg, milyen menő szerelés már ez a Medusa Thurman, márpedig nagyon kár lett volna érte! 🙂 Galaxina [Show slideshow]
Bár Jack Frost és Elsa két külön stúdió által készített animációs figura, ám egy dolog összeköti őket: a jég. Talán pont ez az egyik oka, hogy szeretik párként viszontlátni a Dreamworks és Disney két jól ismert hősét, a másik pedig az, hogy az eredeti történetben egyiknek sem akadt társa. Catleen és Gábor párosa viszont különösen kedvencem, több okból is, amelyek közül a legkiemelkedőbb az, hogy ők ketten nem először bizonyítják, mennyire jól mutatnak együtt. Mai és Zuko óta ez számomra nem is volt kérdés. Azóta is kíváncsian várom mindig, milyen közös cosplayekkel rukkolnak elő ismét! Galaxina [Show slideshow] 12►
Ipsics Zoltán a 2014-es Animekarácsonyon robbant be a köztudatba a képeken látható cosplayével, és volt olyan szerencsénk, hogy már januárban tudtuk fotózni is a nagyszerű szerelést. Ezzel ő lett az első olyan férfi cosplayes, aki nyereményként kapta meg a Living Dream Project fotózását. A fotózást, mert oklevelet nem ő kapott először férfiként tőlünk! 😉 Mindenesetre, roppant mód élveztük a közös munkát, a mókázást, és jókedvvel tekintünk vissza a fotózásra, amit roppant mód hiányolunk. Mindig jó dolog együtt dolgozni a srácokkal a fotózáson is, kár, hogy ilyen ritka jelenségek! A fotókat Német Attila (Atismedia) és Szaniszló István készítették. Galaxina [Show slideshow]
