Egy cosplayer számára minden potenciális cosplaykellék! Minden, egyszerűen minden. Semmit sem dobsz ki, kérdezgeted anyukádat, hogy a tiéd lehet e a teljesen tönkrement partvis nyele. Galaxina még egy üres textiles rudat is elkért egy méteráru üzletből, mert valamihez pont jó lesz. A hétköznapi tárgyak maradékai, az, amit amúgy kidobnál a szemétbe, lehet, hogy pont passzol a következő tervedhez. Vannak olyan részei a cosplaynek, főleg kiegészítők, amik egyszerű testekből (hasáb, gömb, henger) állnak. Ezek alapjául sokszor olyan otthon is fellelhető darabkák szolgálhatnak, amik pontosan megfelelnek az igényeidnek. Szinte bármi, ami előfordul egy általános lakásban, lehet ilyen tárgy, például akár az alufólia guriga papírhengere is.     Egyszerűség Persze, ha nagyon sok időd van, és épp úgy tartja kedved, kifaraghatod az összes kiegészítőt kézzel. Nincs ezzel semmi baj, csak hát minek? Ha ott van egy tökéletesen passzoló darab, amit nem kell kifaragnod, miért vacakolnál feleslegesen? Ezt az időt szánhatod inkább a cosplay bonyolultabb részeire. Állékonyság Ha kifaragsz tökéletesen kézzel egy kiegészítőt pl XPS-ből, az homogén ugyan, de a vékonyabb részek könnyen eltörhetnek. Ha viszont egy állékonyabb hétköznapi tárggyal helyettesíted ezeket a részeket, sokkal masszívabb, szilárdabb lesz a végeredmény, van rá esély, hogy a kiegészítő átvészel egy két napos cont, és nem kell…

Valamikor 2015 tavaszán jártunk Catleennel a Füvészkertben, akkor találtuk ki, hogy a terepfelméréseknél a kamerájával fotózgassuk egymást valami egyszerűbb cosplayben, így két legyet ütünk egy csapásra. Ezt a gyönyörű cosplayt Lonely Mai néven emlegeti, mert bár az Avatár – Az Utolsó Léghajlító sorozatból Mait alakítja (Azula egyik barátnőjét), ám nem hivatalos kinézettel, hanem saját ötlettel. Az ő kérése volt, hogy készítsünk olyan fotót, amelyet később át tudunk dolgozni, hogy úgy nézzen ki, mintha a fába karcolta volna a “Zuko + Mai” feliratot, én pedig végre sikeresen befejeztem a hosszas munkálatokat, amely eredményével már teljesen elégedett vagyok! 🙂 Galaxina Cosplay: Lonely Mai Forrás: Avatár – Az Utolsó Léghajlító Cosplayes: Catleen Fotó: Galaxina Manipuláció: Galaxina

Ismét egy kemény témát veszek elő, és jelzem, jó hosszú is lesz! A cikket még nagyon régen kezdtem el írni, ám azóta pihent, s most ismét elővettem, hogy befejezzem azt, remélve, hogy ez is segít kicsit előremozdítani azon elveket, amiket vallok és követni igyekszem mind a cosplayben, mind a hétköznapokban. Valamennyire saját tapasztalatból beszélek, de ahogy az utóbbi időben beszélgettem a cosplayesekkel, egyre nagyobb bizonyosságot nyert, hogy nagyon sokunkra igaz ez az állítás, bár más-más értelemben. Hát ennek sem volt gyerekkora! Jaj, vajon hány cosplayes hallhatta már ezt? Elvégre egy olyan “felnőtt”, aki tízéveseket megszégyenítő módon, vidáman nevetgélve vonul végig a városon, reményekkel, álmokkal és boldog várakozással teli, csillogó tekintettel, hogy a hónapok szürke unalma után ismét eltöltsön sok vidám órát egy conon, nem épp megszokott és “normális” jelenség. Jelmezbe csak a kicsi gyerekek öltöznek, farsang, vagy újabban Halloween alkalmából. Az előbbit nem nagyon szokás általános iskolákon kívül tartani, az utóbbi egyre nagyobb népszerűségnek örvend idősebb körökben is. Talán a zombis-boszorkányos horror stílus miatt. Ám az, hogy beöltözünk a karaktereknek, mégis, furcsa. Ám nem erről akarok írni elsősorban, hanem a címben szereplő kifejezésről. Mert ugyebár “nekem sem volt gyerekkorom”, hiszen cosplayes vagyok. Elemezzük ki kicsit a mondat tartalmát A gyerekkor…

Azt mondták, 2015 a változás éve, mi pedig ezt saját bőrünkön is tapasztalhattuk. Persze, emellett sok más dolog éve is volt, például a conoké, rendezvényeké, előrehaladásé, és persze, feladatfelhalmozódásé is. Na meg Murphyé! Én pedig úgy döntöttem, hogy mivel annyi, de annyi esemény és történés volt, hogy azt nehéz felsorolni, elfogadom a kihívást, és összeszedek mindent, ami velünk történt ebben az évben!

Nem egyszer fordul elő velünk, hogy nagyon jó kép készült rólunk és a cosplayünkről, ám valami nem stimmel benne egészen, ezért hozzá kell nyúlni, és szerkesztőprogramokkal dolgozni rajta. Az is lehet, hogy a fotós nem szokott retusálni, és mi azért szeretnénk, ha az apró hibák nem tűnnének fel. Bár az utómunka a képeken sokaknak az önképét ronthatja, hiszen a hibák mind eltűnnek az ilyen képekről, és a sztárok fotóinál látványosan sokat javítanak azok kinézetén, ám egy minimális hibajavítás természetesen megengedett, tekintve, hogy ezek a képek is egyfajta modellfotónak számítanak. Ezekkel a minimális módosításokkal lényegében olyan hibákat tüntetünk el a képekről, amelyek a való életben nem tűnnének fel kifejezeten, ám egy fotón alaposan, fejbúbtól bokáig végig tudjuk nézni a modellt, és esetleg feltűnnek olyan részletek is, amik élőben kevésbé, vagy egyáltalán nem. A továbbiakban arra adok tippeket, hogy mit érdemes leszedni, és mit jobb meghagyni? Kezdjük hát! Általános Színek, kontraszt, telítettség: Érdemes foglalkozni velük, hogy szép élénkek legyenek a színek, vagy épp kellemesen pasztellesek, attól függően, mi a cél. A szürkés árnyalatok borongósabb hangulatot adnak, az élénk színek vidámak. Egy nyári tájon, verőfényes napsütésben fontosak az élénk színek, míg egy téli fotó esetén inkább a kontraszttal lehet érdemes “játszani”. A lényeg,…

Bár erről már írtam a Conos Netedd cikkben is, úgy érzem, érdemes alaposabban kiveséznem a témát. Főleg azért merült fel ez bennem, mert az Animekarácsonyon megkérdeztek egy interjúban, hogy mi a véleményem róla, és ott kifejtve ezt, rájöttem, hogy fontos erről minél több fórumon beszélni, mert igen sokakat érint a dolog. Akinek jó Mindenki, aki szereti ezt csinálni, tudja, hogy neki miért is jó, de legalábbis érzi. Jó érzés lehet megölelni mindenkit, olyan, mintha egy rendkívül összetartó, nyílt, barátságos csapat része lennénk. Rengeteg érvük is van mellette, és a legtöbb igen, jogos, hisz tudományosan is bizonyítottak a pozitív hatásai, boldogabbak lesznek tőle az emberek. Ráadásul lássuk be, van valami szépsége annak, amikor egy közösségben bátran megölelhetsz egy vadidegent, hisz ez a közösség befogadókészségét is jelenti ugyebár. Akinek nem jó A Free Hug-os táblával mászkálók aligha érthetik, hogy miképp is létezhetnek olyan emberek, akik nem szeretik az ölelést, vagy kifejezetten tartózkodnak tőle, esetleg szeretnék nagyon megválogatni, hogy kit ölelnek meg, és kit nem. Egyszerű példával élek: ha élsz-halsz a gombáért, az a mindened, az nem esik nehezedre, hogy elképzeld, hogy én ki nem állhatom, és nem bírom megenni, ugye? No, hasonló a helyzet az öleléssel. Általában persze, visszavezethető lelki okokra az…

A dekorgumi még mindig csodálatos találmány cosplayhez. Előnyeinek bőséges felsorolása helyett viszont csak azon tulajdonságát emelném ki, amely miatt erre esett a választásom: ha a barna színűt kicsit megvasalom, de csak óvatosan, éppenhogy megmelengetve a tetejét, a hő hatására olyanná válik a felszíne, mintha bőr vagy műbőr lenne, ám annál az anyagnál még mindig merevebb. Épp ezért érzem tökéletes választásnak Hablatyhoz, hisz amellett, hogy bőrhatású, ad majd egy olyan merevséget a mellényemnek, ami sokat segít majd az alakom formálásában (vagyis a derekam eltüntetésében). Ám a pikkelyek egyenkénti felvarrása nem csak az időtényező miatt nehéz munka! Ha ugyanis a dekorgumit felvarrod, a cérnaszál könnyen perforálhatja az anyagot, és átszakíthatja azt! Épp ezért adta Tüncörgő, avagy Majoros Tündi ezt a tippet nekem, amit én most tovább adok: A pikkelyekre hagyj rá elég hosszt, hogy a vége takarásban legyen, majd a felvarrásra szánt részre tegyél egy kis anyagdarabot. Én ezt hobbiragasztóval tettem fel mindegyik pikkelyre, ami lehet, hogy idővel lepattan, de amikor már a helyén van az egész, akkor már nem számít igazán. Onnantól már tartja a cérna, a varrásnál viszont sokat könnyít, hogy nem csúszkálnak az anyagok. Ez az anyagdarab “felfogja” a cérna “élességét”, ami az anyagot biztos nem fogja átszakítani, bár a…

Lassan két éve, hogy először felmerült bennem ez az öltözék. Az alapot az adta, hogy a magyar népviselet sok azonosságot mutat a Lolita stílusirányzattal, illetve, édesanyám, aki gyűjti a porcelánbabákat, rendelkezik néhány magyar népviseletes kislánnyal is. Emellett megtaláltam a szekrényemben a hímzett blúzt, amit annak idején nagymamám hímzett édesanyámnak, majd hozzám került, és azért nem hordtam, mert nem volt testhezálló. Ekkor eszembe jutott, hogy egy fűző szépen megoldhatja ezt a problémát, hisz több másik hasonló szabású blúzomat is így használom. Innentől kezdve nem állt meg a fantáziám, és saját ruhatáramból, néhány már korábban beszerzett lolita kiegészítő segítségével megalkottam ezt a ruhakoncepciót. A következő lépés az lesz, hogy egy egész magyar lolita ruhát megvarrok! 🙂 A galériában található képeket Varga Csaba készítette, a 2013-as animekarácsony nyereményfotózásán. [Show slideshow]