Név: Schrauf Tamás Nick: Thomaso; DrAlt Facebook oldal: https://www.facebook.com/dralth Csillagjegy: Nyilas Szülőváros: Budapest Foglalkozás: nyomtató operátor Kedvenc film és sorozat: sok van, de Pókember 2, Egy Rém Rendes Család  Kedvenc videójáték: Sims 2, Guild Wars 1-2, Euro Truck Simulator 2 Háziállat, kiskedvenc: Jelenleg sajnos nincs    Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged benne? Még a legelső conomon kezdtem, akkor szimplán csak meg akartam örökíteni magát a rendezvényt. Ezt később is folytattam, csak egyre jobban figyeltem a cosplayesekre, lenyűgözött, hogy mi mindenre képesek. 2010-ben voltam az első külföldi conon, a londoni EuroCosplayen. Visszatérve láttam, hogy a kis kompakt gépem mennyire alkalmatlan, mennyi kép lett rossz. Akkor elgondolkodtam, hogy ennek így nincs értelme és rájöttem vagy abbahagyom, vagy komolyan veszem. Vettem egy Pentaxot és elkezdtem jobban figyelni a képekre, háttérre, beállításokra. Majd egyre inkább a cosplayesek felé fordultam. Milyen volt az első conod? 2006 tavasz, Millenáris – vagyis „ősconos” vagyok . Több, mint 2 órát álltam sorba… Addig csak kisebb Star Trek conon voltam. Lenyűgözött az a rengeteg ember, mind egy dolgot szeret, egy a hobbijuk. Remek volt az érzés, és a hangulat. A családod, barátaid hogyan viszonyulnak a hobbidhoz, támogatnak, vagy azért néha akad egy-egy pillanat, mikor nem értik? Szerencsére normálisan, nincs…

Név: Vékony Csaba Nick: V-kony Csillagjegy: Szűz Szülőváros: Kerepestarcsa Foglalkozás: Informatikus Kedvenc film és sorozat: Star Wars saga és Supernatural Kedvenc videójáték: mostanában Diablo 3 Háziállat, kiskedvenc: Van, puli Vékony Csabát, vagyis V-konyt, alias A kisördög és a Bagolyt nem csak hétköznapinak kicsit sem mondható névválasztása miatt szeretik a cosplayesek. Kedvességét és lelkesedését már csak profi képei múlhatják felül – népszerűsége töretlen, ám ez nem változtatott szerénységén vagy tudásvágyán.  Miért kezdtél el fényképezni, mi inspirál téged benne? A fotózás 13 évesen kezdett el érdekelni, mikor is a GTA: Vice City-ben felfedeztem ezt a lehetőséget és jó pár napot csak azzal töltöttem el, hogy mindenhonnan fényképeket készítettem a játékban. Később elmentem az egyik Star Wars Klubnapra és valahogy éreztem az Erőben, hogy vinnem kell a családi fényképezőgépet a rendezvényre és nem bántam meg, ott a jelmezeseket tudtam vele fotózni – akkor még jelmezeseknek hívtam őket, nem ismertem a cosplay szót. Nem csak klubnapokra jártam el anno, hanem mondjuk a BNV-re is, ahol azt láttam, hogy mások fényképezik a kiállítást, így legközelebb már én is fényképezőgéppel mentem, mint ahogy később a Budapest Game Show-ra is magammal vittem. Ott láttam, hogy a többi ember nem csak a kiállítást, rendezvényt, színpadot fényképezi, hanem a hostesseket is…

Azt mondták, 2015 a változás éve, mi pedig ezt saját bőrünkön is tapasztalhattuk. Persze, emellett sok más dolog éve is volt, például a conoké, rendezvényeké, előrehaladásé, és persze, feladatfelhalmozódásé is. Na meg Murphyé! Én pedig úgy döntöttem, hogy mivel annyi, de annyi esemény és történés volt, hogy azt nehéz felsorolni, elfogadom a kihívást, és összeszedek mindent, ami velünk történt ebben az évben!

A minap érdekes kéréssel fordultak hozzám, aminek több szempontból is örültem. Egyrészt, ez egy roppant hasznos téma, és nem jutott volna eszembe magamtól erről írni, másrészt, jól esik, hogy megkerestek vele, mert ezek szerint valamit jól csinálok! 😀 A kérés pedig az, hogy adjak tippeket a pózoláshoz, hogy jobb képek szülessenek! Úgy döntöttem, hogy ez annyira bonyolult és sokrétű téma, hogy egy roppant komoly cikksorozatot írok belőle, és talán be is fejezem egy szép napon, és így, con előtti héten gyorsan kiadom az alapokat, hogy a conig legalább elméletben legyen egy kis idő felkészülni, és esetleg eszedbe jussanak az itt leírtak. Hogyan ne legyél egy darab fa? Lássuk be, az embereknek nincs a zsigereiben a pózolás. Vagy legalábbis nagyon keveseknek. Ez olyasmi, amit a legprofibbak is megtanultak, ha nem conon és cosplayben, akkor még valamikor előtte, más okán. Persze, sokat segít a táncos-színészkedős múlt, vagy bármi hasonló, ahol valamit kezdened kellett a testrészeiddel, könnyebben jönnek a pózok ennek kapcsán. “Egy darab fa” akkor leszel a képeken, ha lényegében nem csinálsz semmit, csak megállsz, úgy, ahogy épp sikerült, mindenféle koncepció nélkül. Amikor alapjáraton beszélgetünk, vagy csak úgy vagyunk valahol, még ha néznek is, akkor sem tűnik feltétlen rossznak az ilyen “megálltam…

Kevesen tudják, mennyi apró részlet számít egy fotózásnál, pláne, amikor utómunkára kerül a sor. Épp ezért szedtem össze egy korábbi cikkben azt, mennyi mindent szokás retusálni a képeken. Tulajdonképp ez a múlt heti Tips & Tricks cikk egy bevezető volt ehhez, a fontosabb ismertetéshez.

Bár erről már írtam a Conos Netedd cikkben is, úgy érzem, érdemes alaposabban kiveséznem a témát. Főleg azért merült fel ez bennem, mert az Animekarácsonyon megkérdeztek egy interjúban, hogy mi a véleményem róla, és ott kifejtve ezt, rájöttem, hogy fontos erről minél több fórumon beszélni, mert igen sokakat érint a dolog. Akinek jó Mindenki, aki szereti ezt csinálni, tudja, hogy neki miért is jó, de legalábbis érzi. Jó érzés lehet megölelni mindenkit, olyan, mintha egy rendkívül összetartó, nyílt, barátságos csapat része lennénk. Rengeteg érvük is van mellette, és a legtöbb igen, jogos, hisz tudományosan is bizonyítottak a pozitív hatásai, boldogabbak lesznek tőle az emberek. Ráadásul lássuk be, van valami szépsége annak, amikor egy közösségben bátran megölelhetsz egy vadidegent, hisz ez a közösség befogadókészségét is jelenti ugyebár. Akinek nem jó A Free Hug-os táblával mászkálók aligha érthetik, hogy miképp is létezhetnek olyan emberek, akik nem szeretik az ölelést, vagy kifejezetten tartózkodnak tőle, esetleg szeretnék nagyon megválogatni, hogy kit ölelnek meg, és kit nem. Egyszerű példával élek: ha élsz-halsz a gombáért, az a mindened, az nem esik nehezedre, hogy elképzeld, hogy én ki nem állhatom, és nem bírom megenni, ugye? No, hasonló a helyzet az öleléssel. Általában persze, visszavezethető lelki okokra az…

Sziasztok, engem ebben láthattok majd a Conon, remélem, sokan kértek majd közös képet! Ehhez hasonló bejegyzéseket mindig gyakran olvasni a MondoConosok csoportban, esetleg az eseménynél, és a következő con közeledtével ezek a posztok megszaporodnak kicsit. Ez pedig újabb gondolatmenetet és nagy-megvilágosodást ébresztett bennem. Ugyanis, akár hisszük, akár nem, Az emberek fejében a jó cosplay mértékegységévé vált, hogy hányan fotózzák őket a conon! Ez pedig egy irdatlan nagy hiba, és erről is szól a cikk. Ugyanis, valahogy azt hiszik sokan, hogy ők attól lesznek jó cosplayesek, vagy ilyesmi, ha több kép készül róluk. Abból a szempontból értem a miértjét a dolognak, hogy egyfajta elismerés az, hogy ha valaki meglát, akkor megörül neked, és közös képet kér, ám kevesen értik, hogy ez pontosan miről is szól. Nézzük hát sorra, mi mindentől függ egy Conon az, hogy valaki készít-e rólad képet? 1. Menő karakter Lássuk be, az első számú ok, amiért valaki lefotóz valakit mint sima, hétköznapi vendég (és nem hivatásos vagy gyakorlott hobbifotós), az az, hogy maga a karakter mennyire menő. Mindig van valami aktuális sztársorozat, amit épp imádnak, annak idején volt az InuYasha, a Naruto, mostani időkben az Attack on Titan volt roppant menő, és még talán a One Piece. Persze,…

Manapság az internet csurig van különféle cosplaykészítési tutorialokkal. Lényegében, ha bármit el akarsz készíteni, elég elővenni a google-t, és beírni a megfelelő keresőszavakat, majd szorgalmasan kutatni a nekünk legmegfelelőbb tartalom után. Egy kis gyakorlással könnyedén elsajátíthatjuk a varrás vagy páncélkészítés trükkjeit és fortélyait, és lépten-nyomon belefutunk mindenféle tippekbe, vagy ha épp nem a neten, úgy esetleg a conon, vagy közösségi oldalakon adnak néhány jó ötletet az ismerőseink, barátaink, vagy akár vadidegen cosplayesek. Ám roppant kevés információ van arról, ami szerintem nagyon lényeges, nem csak performance, hanem craftmanship verseny kategóriában is: a színpadi mozgás. Persze, nehéz is tudni, hogyan mozogjunk a színpadon, amikor esetleg még egy sima fotós pózba sem tudunk jól beállni, de az is elég nagy téma, és külön cikket érdemel. Maradjunk hát a mozgásnál, amire úgy gondoltam, most összeírok pár lényeges tippet, mindezt Mantis és Cassidy ihletésével. Mantis az Adamas Táborban tartott egy roppant érdekes és tanulságos előadást, amivel nekem mondjuk szerencsére nem mondott tartalmilag nagyon sok újat, ha logikusan végiggondolom, én is erre jutok, az viszont mindenképp új tanulás volt, hogy ezek nem mindenkinek egyértelműek. Az előadásnak egy összefoglalóját a Mondo Magazinban is olvashattátok (2014.10. Cosplayben a színpadon – Tippek és trükkök Mantistól), Cassidy pedig az épp…