Conos Netedd

Sok ember fordul meg a conokon, és mindenki más. Mindenkinek máshol van a határ abban, hogy mit tehet meg másokkal, és mit nem, sokan pedig nem érzik a különbségeket, vagy nem értik, mi nem tetszik a másiknak.
Bár nem tartom magam régi conosnak, hisz 2013 nyarán csöppentem vissza ebbe a világba egy 2007-es egyszeri megjelenést követően, ám sokakat volt alkalmam megismerni azóta, és rengeteg érdekes történetet hallottam már, ebből építkezve írok most.

Avagy mi az, amire érdemes odafigyelned a conokon, mert esetleg probléma származhat az adott cselekedetedből, vagy a másiknak túlzottan is kellemetlen, ezért esetleg nem fog kedvelni emiatt?

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve!

A conos-netedd első számú alapszabálya az, hogy nem számít, mi a valódi szándékod, csak az a fontos, hogy a másik ebből mit érzékel – bár ez sok conon kívüli helyzetre is érvényes. Lehet, hogy te jó szándékkal teszel valamit, de ha másnak nem olyan jó, mint amennyire hiszed, akkor nem fogja értékelni a dolgot.  Úgy szoktam fogalmazni, hogy a letört embernek megveregetheted a vállát barátian, hogy felvidítsd, de nem fog örülni neki, ha épp majd’ leszakad, úgy fáj a háta alapból is, esetleg pont ez okozza a rosszkedvét. Igen, ordítani fog, akkor is, ha pontosan tudja, hogy nem tudhattad, és csak jót akartál. Alapjáraton ilyenkor persze, az értelmes ember nem háborodik fel, hanem bocsánatot kér, és megtanulja, hogy óvatosabb legyen, esetleg bármit megtesz, hogy segítsen enyhíteni a fájdalmat, és a legtöbben tudják, hogy az ordítás ilyenkor segít a fájdalom elviselésében. Sajnos, az asztrális sérülésekre ezt már nem tudják vonatkoztatni az emberek, és felháborodnak, amikor a másiknak nem tetszik, vagy egyenesen fájni merészel az, amit tesznek, pedig csak mindenkinél máshol van a határvonal, és más sérülések érték a lelkét gyermekkorában, vagy a közelmúltban.

Lényegében rengeteg más problémának ez a tézis a távoli alapja.

Barátok és idegenek

A barátokra, ismerősökre nem ugyanaz a viselkedési morál érvényes, mint a vadidegenekre. Ha egy jóbaráthoz odaosonsz hátulról, majd megcsikized a derekát, lehet, hogy megijed, de amikor rájön, hogy te vagy az, jót nevet majd. Nem biztos, de ha ismered, akkor bizonyára előbb-utóbb kiderül már számodra, hogy értékeli-e a dolgot.
A közeli vagy távoli ismerős már más, nála nem biztos, hogy tudod a reakcióját, elsülhet rosszabbul is a dolog.
Épp ezért az a legjobb, ha egészen addig óvatos vagy, amíg nem ismersz valakit eléggé ahhoz, hogy olyat tegyél, amit talán nem mindenki értékel.

Nemek szabályai

Vannak dolgok, amiket lányként még csak-csak megtehetsz egy másik lánnyal, ha ismerősöd az illető, de fiúkat már roppant szigorú szabályok kötnek, ennek pedig az az ősi oka van, amely szerint a nő, mint befogadó fél, elsősorban egy meghódítandó várhoz hasonlatos: ha könnyű bevenni a várat, azt nem igazán nézik jó szemmel. Innentől kezdve akadnak bizonyos érintések, amik egy lánytól fiú felé teljesen jók, de fiúk inkább ne tegyenek ilyet a lányokkal. Jómagam például közös fotónál engedem, hogy a derekamat (szigorúan azt, és centivel sem lejjebb!!!!) átfogják, vagy a vállamat, kedvesen és barátian, annak viszont már a látványáról is rosszul vagyok, amikor egy srác rátehénkedik egy lány vállára úgy, hogy az alkarját előre lógatja a lány válla fölött. Ez a fajta mozdulat ugyanis uralkodást és elnyomást sugall. A lány ilyenkor mintha egy tulajdontárgy lenne, “az én nőm, aki úgy táncol, ahogy én fütyülök, akkor, amikor én épp akarom”. Szörnyűséges ez a fajta laza tehénkedés.
Ám az sem túl kellemes, amikor csak állsz ott a lány mellett, és semmit nem teszel, vagy nem fogod át kicsit a vállát, esetleg nem is igazán fordulsz felé. Egy laza, baráti gesztus, amitől látszik, hogy még ha nem is ismered a cosplayest, de azért kedvesen összeállt veled egy közös fotóra, mindig jól fog jönni. Amíg nem téved a kezed illetlen területre, addig minden rendben.
Érvényes ez persze, minden egyéb gesztusra. Ha mondjuk segítesz a cosplayes hölgynek felmászni valahová, és szükségessé válik, hogy egy kicsit megtámaszd olyan helyen, ahol egyébként nem lenne illendő hozzáérni, az is teljesen elfogadható, hisz épp a testi épségét segítesz óvni. Ám amikor erre nincs szükség, akkor óvatosan. Ha már fentebb a csikizést említettük: lehet, hogy a hölgynek nincs komolyabb problémája a csikizéssel, de egy idegen, vagy nem túl közeli ismerősként nyilván tartott férfitól ez már túl intim érintés.
Persze, a lányok sem ússzák meg! Tartsatok be egy határt abban, hogy hol értek hozzá a srácokhoz, vagy épp mennyire “bújtok oda”. Valószínűleg minden fiú szívesen fogadja azt, ha véletlenül hozzáér a csinos dekoltázsod, de ettől még nem muszáj esetleg kifejezetten nekinyomni a melleid, vagy szemérmetlenül flörtölni vele, amennyiben ez nem a karakter része, és nem áll szándékodban komolyabb kapcsolatba bonyolódni az illetővel (bár ez esetben is fogd vissza magad a conon, van, amit nem illik sok ember szeme láttára művelni). Valószínűleg egyik srác sem fog egy ilyen miatt szót emelni, de meglehet, hogy félreérti a szándékaidat, és akkor kellemetlen helyzeteket teremthet a dolog.

Cosplaytapizás

Nincs nyulkapiszka! Egy életre tessék szépen megtanulni, hogy sok cosplay nem tűri a tapizást! Nem azért, mert a cosplayes egy önző disznó, aki nem szeretné, ha bárki megérintené a nagyszerű művét, hanem azért, mert mondjuk nem elég stabilak a területek, vagy épp fémből készült valami, ami a bőrről rákerülő zsírréteg miatt esetleg berozsdálhat. Ha engedélyt kérsz a cosplay adott részeinek megérintésére, és meg is adják azt, akkor hozzáérhetsz óvatosan, vagy épp a tanácsoknak megfelelően, de semmiképp sem durván. Valószínűleg nem fognak örülni, ha tönkreteszed a jelmezt. Velem előfordult már – igaz, nem conon – hogy egy kölyök meg akarta nézni a tünde füleimet, ám nem csak a szemével, hanem konkrétan megfogta, és meghúzta. Úgy kaptam utána, mert ha jól fog a ragasztó, akkor az én fülemet is húzza vele, ha pedig gyengébben, akkor ragaszthatom újra, ami elég macera. Nem is tudom, melyikért járna a kisebb fejleordítás. A legtöbb cosplayes számára minden egyes jelmeze kincs, kőkemény munkájának eredménye, és hatalmas eszmei értékkel rendelkezik az esetleges anyagi érték mellett is, épp ezért, kezeld ennek megfelelően, és ne piszkáld külön engedély nélkül.

Negatív megjegyzések

Sajnos, a conokon egyre gyakoribb, hogy mindenkitől a profi cosplayesek munkáit várják el. Ahogy korábbi cikkemben írtam, mindenki más okból bújik jelmezbe, más okból választja az adott karaktert, és ezen okoktól függően máshogy kell kezelni a cosplay minőségét és a karakterhasonlóságot is. Ám még mindig előfordul, hogy azt, aki tényleg csak azért vesz fel egy egyszerűbb ruhát (mert a készítésbe többféle okból sem tud belefogni esetleg), mert jól akarja érezni magát, és a karakter bőrébe bújni. Többnyire ezeket a cosplayeseket érik a negatív megjegyzések, leszólások, beszólások. Túl kövér, túl lapos, nem hasonlít eléggé a karakterre, rossz minőségű a ruhája. Azt már nem veszik figyelembe, hogy esetleg ez élete első jelmeze, és még azt sem tudja, miképp fogjon neki a dolognak, nem csoda, hogy nem tudja olyan gyakorlattal és ügyességgel kezelni azokat, mint akik már több, mint tízéve cosplayeznek.

Erről persze, külön cikket is készülök írni, épp ezért összefoglalva annyit mondok: ha nem tetszik valakinek a cosplaye, alkata, vagy alapjáraton nem szimpatikus, azt mondasz rá magadban, vagy a barátaidnak, amit csak akarsz. Más az ízlésed, mint neki, de ez így van jól. Túl unalmas lenne a világ, ha mindenki egyforma lenne. Ám azért, mert eltér az ízlésetek, vagy mert neked nem tetszik valami, és mások az elvárásaid, még nem áll jogodban megésrteni a másikat. Nem kötelező kigúnyolni, vagy odakiabálni, hogy “fogyjon le”, vagy “gagyi a jelmeze”, mert ez nagyon bántó, főleg úgy, hogy semmit nem tudsz az illetőről. Nem tudod, hogy mennyit küzdött a cosplayért, és mennyit tanult belőle. Nem tudod, hogy próbálkozik-e a lefogyással, és már így is sok kilót leadott már, de értelemszerűen nem tudja két nap alatt megtenni (és nem is lenne szabad, mert roppant veszélyes), és az is lehet, hogy hormonális, vagy más okokból (például cukorbetegség) képtelen egy bizonyos súlyhatár alá menni.

Ítélkezni könnyű, pláne ránézésre. Ám amíg nem tudod, mi áll a látvány hátterében, amíg nem ismersz minden előzményt, addig minden negatív megjegyzés lényegében csak sárdobálás. Még kritikát is csak akkor mondj, ha kérnek tőled, mert akár egy jóbarát kritizálása is visszaüthet, ha ő bántónak érzi, és amúgy sem kérte a véleményed, akkor is, ha teljes mértékben pozitív, építő kritikát fogalmazol meg, és ellátod őt jó tanácsokkal. Ha rosszkor mondod, rosszul fog elsülni.

Túlzott rajongás

Akad néhány cosplayes, vagy ismertebb személy (például videósok), akik gyakran megfordulnak conon, és sok rajongójuk nagy örömmel jön el, hogy lássa őket. Bár jómagam örülök a rajongóknak, és akit ismerek, arról is állíthatom, hogy nagyon szívesen találkozik velük, ad aláírást, és közös fotót, tapasztaltam már, hogy néhány fiatal rajongása már túlzottan messzire ment, és kénytelenek voltunk kihúzni egymást a bajból. Ezek a fiatalok ugyanis már akadályozták a munkát, a furcsábbnál furcsább kérdéseik és elképesztő rajongásuk már kifejezetten terhessé vált, és láttam már példát rá, hogy az imádott személy a szervezői irodában ücsörgött, és nem nagyon szándékozott kijönni onnan, mert az ajtó előtt ott várták a rajongók, akikkel már beszélt korábban, de nekik annyi nem volt elég.

Ha rajongója vagy valamelyik conon megforduló ismertebb személynek, akkor is maradj meg egy határon belül. Amikor az illetőnek van ideje épp, szívesen foglalkozik veled, beszélget is akár, ám vedd figyelembe, hogy bár neked esetleg ő a legfontosabb dolog a conon, és egyébként is, mindent tudni akarsz róla, és minél többet beszélni vele, ő esetleg azt sem tudja, hogy ki vagy, és értelemszerűen nem vagy több számára, mint egy rajongó a sok közül. Akinek kevés rajongója van, annak minden egyes követő ritka kincs, ám aki már kész táborral rendelkezik, annak sem ideje, sem ereje nincs egyénileg mindenkivel foglalkozni, és akár barátkozni. Barátja akarsz lenni valakinek, akinek nagy rajongója vagy? Meg van ennek a módja, tegyél rá pozitív benyomást, és légy más, mint a többiek. Ha például felajánlod a segítséget neki, csatlakozol hozzá, amikor fotózásra viszik, ahol például megfogsz vagy cipelsz valamit, vagy ötleteket adsz a pózokra, tehát valóban hasznos segítséget nyújtasz, valószínűbb, hogy örülni fog neki, mintha csak követed, és fárasztóbbnál fárasztóbb kérdéseket teszel fel neki. Épp ezért érdemes olyan beszélgetési témákkal is készülnöd, amiről tudod, hogy az illető szívesen beszél és hallgat meg dolgokat.

Teljes figyelmetlenség

Sok ember azért van ott, hogy dolgozzon, ha pedig dolga van, akkor dolga van. Néha, ha a cosplayes nagyon siet, nincs ideje két lépésenként megállni valakivel egy fotóra, hisz például időpontra kell a színpadon lennie, vagy máshol kell megjelennie. A jelmezekben néha nehéz haladni, és ha megáll egy képre, utána hirtelen 4-5 ember ott terem, hogy ő is akar képet, és “csak még egyet”, emiatt pedig nem egyszer egy ilyen “alkalmi fotózás” gyakorlatilag azt jelenti, hogy fél órán át ugyanazt az egy pózt tartja, mert már megint jön még egy ember, aki fotóz.
Még fontosabbnak tartom a javítópult környékét. A legszebb, legjobb, legdrágább cosplayekkel is megesik, hogy valami nem úgy tartott, mint ahogy kellett volna, ezért a javítópult mellett köt ki annak része vagy egésze. Meglehet, hogy roppant törékeny darabról van szó, vagy bár nem törékeny, de elég sok pénzbe került az elkészítése, és komoly problémát is jelenthetne, ha baja esik. Ugye, te sem szeretnéd, hogy amíg épp arra vársz, hogy megjavítsák a jelmezed, valaki a pult körüli felelőtlen viselkedésével esetleg még nagyobb kárt okozzon benne? Akár kezdő cosplayes, akár profi, mindkettőnek sokat jelent a saját munkájának épsége. Épp ezért a javítópult környékét és az ott dolgozó segítőt jobb nem zargatni, mert bár te épp jól szórakozol, és ezt esetleg szeretnéd tovább is adni, a pult környéke inkább koncentrálást és odafigyelést igényel, akik pedig ott állnak, nem jópofáskodni vannak ott.

Nem mindenki vágyik ölelésre

Rengetegen rohangálnak Free Hug táblával, aminek én személy szerint értem az értelmét, és megértem, hogy mi a jó ebben, és örülök, hogy ők így jól érzik magukat. Bár én magam is nagyon ölelgetős vagyok, én sosem csatlakoztam ehhez az akcióhoz, mert nekem viszont szükségem van egy bizonyos kapcsolati szintre ahhoz, hogy ölelgetni akarjak valakit, akkor viszont bármikor nagyon szívesen! Ám ismerek nem egy embert, akiknek – akármilyen hihetetlen – problémás, furcsa, érthetetlen, vagy esetleg kifejezetten taszító dolog az ölelés. Bizonyára jó okuk van erre, vagy csak nem szeretnek bárkinek kitárulkozni, ami teljesen érthető. Ők azok, akik ha meglátják a Free Hug táblát, jobb esetben elnéznek mellette, ám az is lehet, hogy konkrétan irányt váltanak, nehogy véletlenül felajánlják nekik az ölelés lehetőségét, amit vissza kell utasítaniuk. Ha valaki nem vevő erre, az nem vevő erre, az én esetemben pedig roppant szimpatikusnak kell lennie a táblát viselőnek ahhoz, hogy azt mondjam, na jó, egy ölelés belefér.
Ha Free Hug-os táblával mászkálsz, azt tanácsolom, egyrészt, próbálj meg kreatív lenni, és dolgozni a tábláddal. Egy szépen kivitelezett, kreatív, ötletes tábla sokakat megmosolyogtat, s talán szívesebben is adnak így ölelést, mint amikor valaki egy darab vacak kartonpapírra ráírja alkoholos filccel az említett hét betűt. A másik tanácsom viszont az, hogy ne akarj mindenkit megölelni. A Free Hug nem azt jelenti, hogy innentől kezdve felhatalmazást kaptál arra, hogy mindenkit megölelhess, és ha nem is kapod el rögtön az illetőt, akkor is megállhass előtte, és addig maradj az útjában, vigyorogva a képébe, amíg meg nem ölel. A tábla lényege az, hogy TE vagy az, aki ingyen osztogatja az ölelést, annak, aki kéri. Ha ingyen csokit osztasz, az is csupán felajánlás: ha valaki kér, és vesz is belőle, és megeszi, akkor tök jó. Ám ha valaki nem kér, mert nem szereti a csokit, vagy akár egyenesen cukorbeteg, annak csúnya dolog csakazértis lenyomni a torkán, az ugyanis nem ingyen csoki, hanem erőszak. Ezt sose feledd, amikor ingyen ölelést osztasz. Mindig csak annak adj, aki kéri. Te csak felajánlottad az ölelést, nem kötelező mindenkinek elfogadnia és lenyelnie azt.

A témaválasztás fontos!

Egy conon sok új ismeretség kötődik, a legtöbb alkalmi. Összefutsz valakivel, tetszik a jelmeze, neki is a tiéd, esetleg pont azért kezdtek el beszélgetni, mert ugyanabból a fandomból cosplayeztetek, és emiatt sok kép készül együtt, majd beszélgettek a kedvenceitekről.
Ám ennek a beszélgetésnek ennyi a lényege. Lehet, hogy később másra is átterelődik a téma, hisz egy idő után kifogytok az egyikből, így jön a másik. Ám vannak emberi normák, határok ezekben a kapcsolatokban, amiket tilos túllépni. Például, míg a barátnőimnek bátran elpanaszolhatom, hogy épp havi női gondokkal küzdök, és ez de kellemetlen, mert fehér cosplay van rajtam, és amúgy is ideges voltam, hát még a felborult hormonháztartásommal, de akit épp most ismertem meg, esetleg ráadásul még férfi is, annak már nem feltétlenül jó ötlet ilyesmit az orrára kötni. Ugyanez a helyzet bármiféle intim egészségügyi problémával. Egy idegen embert nem érdekli a hasmenés, szorulás, impotencia, ronda kelések, és más ilyesmi. Ha épp rád jött a hasmenés, és emiatt be kell rohannod sürgősen a WC-re, kérj elnézést, és jelezd, hogy nincs rendben a gyomrod, inkább meglátogatnád a mosdót, ha pedig odabent sürgősen előre kell tolakodnod emiatt, mert nem bírod visszatartani, akkor jelezd, hogy egészségügyi vészhelyzet van. Nem hiszem, hogy bármely mosdóra váró szívesen látná viszont a dolgokat a mosdó közepén, az emberek ilyenkor roppant megértőek, és előreengednek.
Persze, a témaválasztás vonatkozik másféle betegségekre és problémákra is, legyen szó aranyérről, szakításról, vagy arról, hogy két hét után most újra találkoznod kellett az exeddel, és ez mennyire rossz már, mert még nem vagy túl rajta. Amit a barátokkal megoszthatsz, azt idegennel nem feltétlen kellene. Alaposan gondold át, miről beszélsz másokkal, mások előtt!
Vedd figyelembe ugyanakkor azt is, hogy nem mindenki eszik steak-et jóízűen fröcsögős horrorfilm közben. Bizonyos témák elvehetik más emberek étvágyát, így a gusztustalan dolgokról ne akkor beszélj, amikor körülötted akárki eszik. Nem lényeg, hogy a baráti társaságod bírja a strapát, egy zsúfolt conon ugyanis az, aki épp mögötted ülve étkezik, ugyanúgy hallja minden szavad, és nem biztos, hogy van lehetősége arrébb ülni, és elmenni, ha nem tetszik a téma.

Ne add tovább a rosszkedvet!

Bármikor megeshet, hogy az adott con valahogy nem az igazi. Előfordulhat, hogy csak bal lábbal keltél fel, előfordulhat, hogy már hónapok óta szörnyű dolgokat kell megélned, lehet, hogy csak simán megfáztál, de még az is megeshet, hogy jó volt a kedved, csak valaki rossz megjegyzést tett a cosplayed minőségére, az alkatodra, vagy akár a barátaidéra. Persze, egy közös morgás ez utóbbi esetben segíthet túltenni magad a dolgon, de ne hagyd, hogy egy ilyen apróság az egész napodat tönkretegye!
Ha rossz napod van, hát rossz napod van. Ha rossz a kedved, rossz a kedved. Ez megesik a legjobbakkal is, és az alábbi lehetőségeid vannak:

• Morogsz és dúlsz-fúlsz egész nap, a barátaidat folyton a problémáiddal traktálod, ők pedig ahelyett, hogy jól éreznék magukat egy olyan rendezvényen, ahová szórakozni jönnek, hallgathatják a te morgásodat.
• Kicsit kimorgod magad, esetleg elmondod a közeli barátaidnak, mi a baj, de segítséget kérve, aztán hagyod, hogy felvidítsanak, félreteszed egy-két napra a gondokat, és igyekszel felhőtlenül jól szórakozni! 🙂
• Ha menthetetlenül nem érzed jól magad, például belázasodtál, nagyon lebetegedtél, akkor visszavonulót fújva feladod és hazamész. Con lesz még nem is egy, te viszont inkább pihend ki magad, és gyógyulj meg!

Nem fog mindenki duzzogni veled a sarokban az egész conon azért, mert neked épp valami nem úgy alakult. Egy rossz akcióval barátságokat tehetsz tönkre, akár egy életre is, vagy egyszerűen csak mások szórakozását. Légy te is tekintettel rájuk, mert nem biztos, hogy alkalmas a hely, az idő és a társaság a te problémáid megoldására. Pláne nagyon rossz hatással tud lenni a barátaidra a negativitás, ha nekik épp valami fontos dolguk lenne, és erőn felül dolgoznak akár a con szervezésében.

Helyezkedj jól!

Lássuk be, nagy a tömeg a conon, és ez a tömeg áramlik. Leginkább a főbb csomópontoknál válhat ez zavaróvá, például ajtók, mellékhelyiségek, lépcsők, lépcsőfordulók, ilyesmik. Ezek a helyek ugyebár szűkek, csak egyesoszlopban férnek el az emberek, és néha még úgy sem, amikor nagyobb cosplayekről van szó. Lassacskán pedig a folyosókat is bevehetjük a sorba.
Előfordul, hogy pont egy ilyen szűk helyen jön szembe veled valaki, akit ismersz, vagy csak tetszik a cosplaye, és szeretnéd lefotózni, vagy pár szót váltani vele. Ha megálltok pont az ajtó közepén, vagy a lépcsőfordulóban, akkor viszont akadályt képeztek az áramló tömeg számára, ezáltal ők nem igazán tudnak haladni, pedig esetleg sietnének is épp valahová.
Mi a teendő? A megoldás egyszerű, húzódjatok félre bárhová, ahol akad egy kis hely, és nem akadályoztok senkit. Gondoljatok bele, hogy titeket mennyire zavarna, ha más állna meg így az orrotok előtt! Ha ti ugyanígy zavarjátok a többieket, cseppet sem vagytok jobbak annál, akikre fordított helyzetben bosszúsan morogtok.

Helyezkedés kapcsán, mint fotózással foglalkozó szervező és cosplayes, külön kiemelném a fotókészítést is. Ugyanis, ha egy jó cosplayes jön szembe veled a folyosón, és szeretnél egy képet róla, nem biztos, hogy arrébb tudtok menni egy olyan helyre, ahol nem akadályoztok senkit, pláne, ha az illető azon cosplayesek egyike, aki dolgozni, vagy versenyezni ment ki, és nincs sok ideje arra, hogy elmenjen veled bárhová – és persze, neked sem biztos, hogy van arra időd, hogy barátaidtól elszakadva nekivágj egy jobb helyet keresni. Ilyenkor néha bizony, muszáj akadályozni a tömeget kicsit, és megküzdeni vele. A legjobb lehetőségnek azt tartom, hogy ne játsszon senki csigát, és ne kezdjetek el egy fotózást rendezni a lépcsőfordulóban, hanem a cosplayes gyorsan álljon be szépen, a conozó gyorsan fotózza őt le, aztán mehettek. Persze, ha épp az orrod előtt csinálnak ilyen fotózást, és te épp elhaladnál a kép előtt, ha továbbmész, megteheted te is, hogy a kattintás idejére megállsz picit, hogy ne lépj bele a képbe, aztán máris indulhatsz tovább, mert nem akadályozol senkit.

Ebben a tekinteten tehát roppant fontos az, hogy figyeljünk oda a környezetünkre is, és egymásra is, és sokat segít az, ha egy kicsit előre gyakorlunk. A cosplayesnek amúgy is jót tesz, ha már előre begyakorolt néhány tipikus pózt, így nem fog minden képen hülyén kinézni, mert ő nem látja magát, és nem szól a fotós, hogy az a mosoly inkább grimasznak néz ki, ha pedig tudod kezelni a készüléked (pl. az új mobiloddal fotózgattál előre egy csomót csak azért, hogy ügyesen és gyakorlottan találhasd meg a funkciót és készíthess képet), azzal megint sok időt spórolhatsz meg a cosplayesnek és az esetlegesen feltartott környezetednek is.

Más is akar vásárolni!

Sokan panaszkodnak arra, hogy egy adott eladónál pontosan tudják, mit szeretnének venni, és gyorsan elintézhetnék azt, de nem tudják, mert vagy pont a pult előtt állnak meg beszélgetni egyesek (ami az előző ponthoz kötődik), vagy nézelődnek ugyan, de hosszú ideig toporognak és gondolkoznak és nem tudják, mit akarjanak, és jaj így, jaj úgy, közben dumálnak is egymással, és persze, az egész pultot “lefogják” ezzel, aki gyorsan megvenne valamit, az nem fér oda tőlük. Lényegében ez egy másféle verziója az előző pontnak: próbálj meg figyelni másokra, ha te még nézelődsz, válogatsz, akkor állj meg úgy, hogy ne zavard ezzel a többi vásárlót, aki szeretné megvenni a már előre kinézett terméket, és menni tovább, szórakozni. Adj helyett magad mellett, ahogy a Bikini is énekli, fordított helyzetben neked is jól esne egy ilyen kedves gesztus.

Ne pazarolj!

Rengetegen gyűjtenek arra zsebpénzt, hogy amikor eljönnek a conra, vehessenek rament, sushit, vagy egyéb olyan ételeket, amelyeket máshol nem kaphatnak meg. Lehet, hogy Budapesten van már néhány sushi étterem, én is jártam már több ilyenben, de a conosok nagy része még mindig vidéki, és lehet, hogy nekik a conon kívül nincs más lehetőségük, hogy ilyen finomságot egyenek. Ám a készletek is végesek, sokan egyszerűen azért nem tudnak sushit enni, mert mire végre sorra kerülnének, mert van idejük menni és venni, az elfogy. Megint mások esetleg azért nem vesznek, mert nem volt rá pénzük épp, most nem úgy jött ki a lépés, hogy ez is beleférjen, de nagyon csorog a nyáluk a falatokért. És van, hogy ezek az emberek azt látják, hogy ott egy tál sushi a szemétben, érintetlenül került kidobásra. Ez több szempontból is zavaró. Az egyik ugyebár az, hogy aki szeretett volna enni, lehet, hogy pont azért nem tudott, mert elfogyott – mert te megvetted, aztán kóstolatlanul ki is dobtad, vagy egyet megettél ugyan, de úgy döntöttél,hogy nem ízlik, és röptetted is a kukába. A másik probléma az, hogy ez ugyebár étel. Rengeteg ember éhezik a világban, esetleg a conon is rögtön, és azt kell látniuk, hogy ott van a teljesen ehető kaja, amit elpazarolt valaki, mert úgy döntött. Belegondolni is szörnyű.

Mit tehetsz ez ellen? Nos, gondolj bele kicsit a dolgokba. Ha csak meg akarod kóstolni a sushit, azt megteheted úgy is, hogy kérsz egy falatot egy ismerősödtől, és ha elnyeri a tetszésed, akkor veszel te is, és megeszed. Ha nem bírod mindet megenni, odaadhatod valakinek, aki szívesen elfogyasztja. Amikor az ételt kidobod, akkor a pénzt dobod ki, amiből megvetted azt. Amikor az ételt odaadod valakinek, akkor megvendégelted pár falatra. Melyik a kevésbé pazarló? Szerintem az utóbbi. És valaki biztosan nagyon fog örülni egy kis finomságnak, ingyen és bérmentve. Te már megvetted. Nem válsz attól szegényebbé, ha kidobás helyett másnak adod az ételt.

Ne szemetelj!

Egy conon általában fennáll az a probléma, amivel valamiért az építészek sem számolnak soha: sok lesz a szemét, és kevés a kuka. Hamar megtelnek a szemetesek, és nem ürítik ki őket időben, ezért a hulladék hamarosan mellé kerül, vagy a tetejére, és onnan leborul. Szabadtéren esetleg még a szél is viszi tovább, ez pedig eléggé elkerülhetetlen.
Bár nem a mi dolgunk a helyszín szemétproblémájának megoldása, és sokszor a rendezvény szervezői sem tudnak mit kezdeni az esettel, egy kis odafigyeléssel akár mi is elérhetjük, hogy környezetünk a nap végére is tisztább maradjon: ez pedig a saját szemeteszacskó. Persze, ehhez az kell, hogy elférjen a táskádban a dolog, vagy lehet, hogy egy kis szemetes szatyrot fogsz hurcolászni magaddal egész nap, de szerintem ez még mindig jobb, mint szétszórni a szemetet, hogy nap végére már le se tudjanak ülni rendesen az emberek, mert mindenütt áll a hulladék.

A con előtti hónap, hét, nap

A legtöbb cosplayesnek természetesen nem csak a con alatt akadhat problémája mások viselkedésével. Vannak jellegzetes dolgok, amik a cont megelőző időszakban jönnek elő, ennek mértéke leginkább attól függ, mennyi idő van még a conig, és készül-e valami komolyabb tervvel a cosplayes, vagyis, be kell-e fejeznie határidőre a cosplayt? A con előtti hónap még roppant laza időszak ebben a tekintetben, de már érezhető a hatása. Kisebb fordulópont még a con hónapjába való belépés, amely hirtelen felráz minket: “Már április/július/október/december van? Úristen, már alig maradt időm!” A komolyabb probléma viszont a con előtti hét, és főleg a con előtti péntek este szokott lenni. Komoly tapasztalat ugyanis, hogy általában ilyenkor szokott minden beütni, és nagyon megrázó példákat tudnék mondani, megtörtént esetekről. A con előtti héten Murphy hirtelen teljes erőbedobással szurkálni kezd minden cosplayest, az utolsó napon pedig minden elromlik. Tényleg minden. Ez az időszak tehát már elég stresszes tud lenni annak, aki szeretné a cosplayt időben befejezni a conra. Aki teheti, és gyakorlottabb cosplayes, az ilyenkor esetleg halasztja a dolgot, és felvesz valami mást a conra, de ha épp versenyre készül az illető, vagy nagyon várják már, hogy kész legyen a jelmeze, akkor próbálja csakazértis időben befejezni a dolgokat. Nekem személy szerint erre még a szervezés is rá szokott jönni, pláne az utóbbi időben, amikor a csapatunk már nem csak pár fővel képviseli magát, hanem komolyabb projectet is megpróbálunk összehozni. Na de lássuk, mik azok a roppant mód idegesítő dolgok, amiket a con előtti héten össze tudnak hozni?

Random problémák

Az még teljesen rendben lévő, hogy mi, cosplayesek elpanaszoljuk egymásnak, hogy mi a bajunk a cosplayünkkel, és de szenvedős, és idegesít. Ez egyfajta közösségi “együttszenvedés”, mindenki kiadja magából kicsit a dolgot, szidjuk a ruhánkat, magunkat, amiért megint az utolsó héten/napon küzdünk az egésszel, és kiadjuk a stresszt. Na de, amikor jön a kedves barátnőnk, hogy ő úgy érzi, szakítani akar a pasijával, mert a srác nem szereti eléggé, mert a múltkor is csak két palacsintát sütött négy helyett, és ezt pont akkor kezdi el, amikor mi már nyolcadjára bontjuk ki a jelmezt, hogy újravarrjuk az elrontott részt, és tudjuk, hogy ezt az illető rendszeresen eljátssza, folyton szakítani akar és ezen hisztizik újra és újra, aztán végül mégsem teszi meg, csak elvárja, hogy mi most épp minden figyelmünket neki szenteljük, akkor egy kicsit zavaró tud lenni. Igazából tény, hogy a cosplayem elkészülte valójában “First World Problem”, hiszen ha nem készülök el, akkor nem tudom felvenni, de nem dől össze a világ, viszont ez egy olyan dolog, amivel ha egy órával később készülök el, mint ahogy a verseny elkezdődik, akkor elbuktam. Egy percet sem várhat, szemben sok egyéb dologgal, amit igazából el is halaszthatok holnapra, mert miért is ne? Ugyanazt a játszmát lejátszani egy másik “First World Problem” miatt, csak azért, mert a másiknak épp olyanja van, és emiatt vállalni, hogy az eddigi több hónapos munka esetleg nem lesz kész időben, egy kicsit zavaró tud lenni.

Na, mizu?

Esküszöm, minden con előtti héten legalább egy felszínes, nem túl régi ismerős rám talál, akivel már legalább fél éve nem beszéltem, de ő hirtelen pont most, a con előtti héten rám írt, hogy megkérdezze, “mizu”, és cseverésszen velem a nagy semmiről, vagy teljesen átlagos dolgokról. Alapjáraton ilyen szempontból én is introvertált érzésekkel rendelkezem: nem szeretek csak úgy, a nagy semmiről beszélgetni, vagyis arról, hogy “mizu” van épp, pláne, mert tudom, hogy ezt a kérdést azért szokták feltenni, mert igazából akarnak tőlem valamit (segítséget kérni, kérdezni valamit, amire válaszolnom kéne, vagy csak elütni valakivel az időt, és más nem volt fent, esetleg be akar szervezni a scientológiába, Jehova Tanújának, Forevörlivingprodáktsz és társai termékek eladójának, vagy banki biztosítást akar kötni velem roppant előnyös kamatokkal, de mielőtt rátérne a fontos témájára, azért még megkérdezi, hogy mizu van, nehogy esetleg bunkónak nézzem, illik ugyebár semmitmondó “mivanveled” csevegést folytatni fél órán át, és csak aztán szóba hozni, hogy tulajdonképpen mit is akar tőlem).

Kész leszel?

A másik kiidegelő eset bizony, ez. Mármint, amikor például Miharu kérdez rá, hogy készen leszek-e, vagy Catleen, akkor tudom, hogy azért kérdezik, mert ha azt mondom, hogy nem biztos, sok van még hátra, ők meg már ráérnek, akkor átjönnek segíteni. Közeli, gyakran együtt cosplayező barátok esetében ez ugyebár természetes. Ám mindenki mástól zavaró lehet. Elhisszük, hogy izgultok, és örülünk, hogy nagyon várjátok az új csodánkat, de amikor rám írnak tizennégyen, hogy “kész leszek-e”, mindezt a con előtti péntek este, és mindenkinek megválaszolgatom egyenként, hogy “nem, mert sok időt vesz el az, hogy nektek válaszolok”, akkor tényleg nem leszek soha készen. A legtöbb cosplayes ilyenkor azért vagy a saját facebookjára, vagy a cosplayes oldalára ki szokta írni, hogy hogy áll, mi van még hátra, én is szoktam összesítést írni, és progress képeket feltölteni. Pont azért, mert ott nagy felületen tudok értesíteni egyszerre mindenkit.
Miért vagyok akkor fent a facebookon? Nos, azért, mert nem csak a cosplayt készítem, hanem szervezek is ilyenkor. Ha pittyeg, hallom, hogy valaki írt, és megnézem, hátha fontos. Hátha a fotós írt rám, vagy egy szervezőtárs, hogy épp komoly probléma akad, amit meg kéne oldani, mert most derült ki valami probléma, amit mindenképp meg kéne oldani, még a conig. Az, hogy azonnal meg tudom nézni az üzenetet, nem jelenti azt, hogy van is időm mindenkinek egyenként ecsetelni, hol is nem tartok a varrásban.

Összességében nézve, a con előtti hetekben ha nem segítséget ajánlasz, amivel meggyorsíthatsz egy munkafolyamatot cosplaykészítés kapcsán, hanem lefoglalod a cosplayes idejét akár csevegéssel, akár hülye kérdésekkel, akár valami mással, az bizony, roppant idegesítő lesz az illető számára. Ne csodálkozz, ha esetleg ebben az időszakban leordítja a fejed, vagy akár le is tilt. Ilyenkor mind kiszámíthatatlanok vagyunk.

 Galaxina