Ismét felbukkant a Blackface téma a cosplayben, ám most sosem látott port kavart a téma, köszönhetően annak, hogy egy cosplayest (Livanart Cosplayt) kizártak erre hivatkozva az Eurocosplayből. Hozzánk, magyarokhoz leginkább most jutott el ez a kérdéskör, a legtöbben nem is tudtak a blackface létezéséről. Én azok közé tartozom, aki ezt a vitát már jópár éve figyeli, sőt, bele is szólt néha, megpróbálva megérteni a másikat, és megértetni vele a saját álláspontomat is, így rengeteg olyan kérdésre kaptam már választ tőlük, amiket most sorra tesznek fel a magyar cosplayesek. Ez a cikk elsősorban ezeket a válaszokat hivatott összefoglalni, hogy azok is értsék, mi is a helyzet és a probléma, akik most hallanak erről először.

Nos, elég rég írtam már, pedig rengeteg félkész cikk és téma vár még az oldalon arra, hogy elővegyem és befejezzem! Ez viszont most hirtelen kijött belőlem, és elég aktuális, így arra gondoltam, írok egy kis guide-ot arra, hogy ha valakinek kritikát adsz (vagy akár mondhatjuk, hogy valakit kritizálsz), annak mégis mik az alapszabályai? Mi a különbség vélemény, kritika és a mondjuk úgy, “fikázás” között? Érdekel? Lássuk!

Filmeken már igen sokszor találkoztunk azzal a jelenséggel, amikor egy sztárt vagy például krimikben egy hétköznapi embert valaki megszállottan követ, ami akár veszélyes szintre is fordulhat. Ám valahogy keveseknek jut eszébe az, hogy a magyar Conokon is előfordulhatna ilyen eset. Ez mindig olyan távolinak tűnik, pedig valójában nem az!

Ismét egy kemény témát veszek elő, és jelzem, jó hosszú is lesz! A cikket még nagyon régen kezdtem el írni, ám azóta pihent, s most ismét elővettem, hogy befejezzem azt, remélve, hogy ez is segít kicsit előremozdítani azon elveket, amiket vallok és követni igyekszem mind a cosplayben, mind a hétköznapokban. Valamennyire saját tapasztalatból beszélek, de ahogy az utóbbi időben beszélgettem a cosplayesekkel, egyre nagyobb bizonyosságot nyert, hogy nagyon sokunkra igaz ez az állítás, bár más-más értelemben. Hát ennek sem volt gyerekkora! Jaj, vajon hány cosplayes hallhatta már ezt? Elvégre egy olyan “felnőtt”, aki tízéveseket megszégyenítő módon, vidáman nevetgélve vonul végig a városon, reményekkel, álmokkal és boldog várakozással teli, csillogó tekintettel, hogy a hónapok szürke unalma után ismét eltöltsön sok vidám órát egy conon, nem épp megszokott és “normális” jelenség. Jelmezbe csak a kicsi gyerekek öltöznek, farsang, vagy újabban Halloween alkalmából. Az előbbit nem nagyon szokás általános iskolákon kívül tartani, az utóbbi egyre nagyobb népszerűségnek örvend idősebb körökben is. Talán a zombis-boszorkányos horror stílus miatt. Ám az, hogy beöltözünk a karaktereknek, mégis, furcsa. Ám nem erről akarok írni elsősorban, hanem a címben szereplő kifejezésről. Mert ugyebár “nekem sem volt gyerekkorom”, hiszen cosplayes vagyok. Elemezzük ki kicsit a mondat tartalmát A gyerekkor…

Az előbb érkezett egy témaötlet valakitől, ezért is gondoltam úgy, hogy nekilátok ennek az írásnak, és egy kicsit felvilágosítok másokat. Sőt, jelzem hasonló cipőben járó cosplayes ismerőseimnek is, hogy nyugodtan tegyék ki ezt az írást a saját oldalukra is, vagy küldjék el üzenetben annak, aki “zargatja” őket, valószínűleg én is fogom küldözgetni/megosztani, hátha megértik, mit is érzünk ezzel kapcsolatban, és javul kicsit a helyzet. Igen, az optimizmusom még mindig nem hajlandó elfutni! 🙂

Bár erről már írtam a Conos Netedd cikkben is, úgy érzem, érdemes alaposabban kiveséznem a témát. Főleg azért merült fel ez bennem, mert az Animekarácsonyon megkérdeztek egy interjúban, hogy mi a véleményem róla, és ott kifejtve ezt, rájöttem, hogy fontos erről minél több fórumon beszélni, mert igen sokakat érint a dolog. Akinek jó Mindenki, aki szereti ezt csinálni, tudja, hogy neki miért is jó, de legalábbis érzi. Jó érzés lehet megölelni mindenkit, olyan, mintha egy rendkívül összetartó, nyílt, barátságos csapat része lennénk. Rengeteg érvük is van mellette, és a legtöbb igen, jogos, hisz tudományosan is bizonyítottak a pozitív hatásai, boldogabbak lesznek tőle az emberek. Ráadásul lássuk be, van valami szépsége annak, amikor egy közösségben bátran megölelhetsz egy vadidegent, hisz ez a közösség befogadókészségét is jelenti ugyebár. Akinek nem jó A Free Hug-os táblával mászkálók aligha érthetik, hogy miképp is létezhetnek olyan emberek, akik nem szeretik az ölelést, vagy kifejezetten tartózkodnak tőle, esetleg szeretnék nagyon megválogatni, hogy kit ölelnek meg, és kit nem. Egyszerű példával élek: ha élsz-halsz a gombáért, az a mindened, az nem esik nehezedre, hogy elképzeld, hogy én ki nem állhatom, és nem bírom megenni, ugye? No, hasonló a helyzet az öleléssel. Általában persze, visszavezethető lelki okokra az…

Elég friss még bennem és a közösségben is, ami a napokban előfordult, de aki esetleg nem tudná, miről beszélek: napvilágra került egy olyan galéria egy személy saját facebook fiókján, nyilvános beállításokkal, amely a con “leggázabb”, és “legigénytelenebb” cosplayeit szedte össze, természetesen a feltöltő, és a képek készítőinek ízlése szerint, és olyanok is bekerültek, akiknek még viccből sem lett volna szabad akár csak felmerülniük sem, mint “gáz”, vagy “igénytelen” cosplayek (hisz mint tudjuk, “ez sem gáz!” 🙂 ) Persze, nem arról akarok beszélni, hogy mely képekre nem volt igaz, amit írt, vagy mennyire nem volt helyénvaló vagy korrekt a véleménye egy-két cosplayes esetében, és mennyire ész nélkül ítélkező volt, vagy hogy volt-e bármely cosplayes esetében bármilyen szinten igaza az illetőnek. Ez mind elég mellékes. Ami viszont nem mellékes, az a módszer és stílus, amit sajnos, nem először látok már az interneten felbukkanni, és akárki akármit mond, ez nagyon nem oké! Cosplay bullying/shaming Ez a kifejezés már eléggé ismert a külföldi körökben. Gyakran bukkannak fel képek olyan cosplayesekről, akik valami miatt nem felelnek meg egyesek maximalista elvárásainak, vagy csak kifigurázhatók bármilyen módon, és negatív hatású mémet csinálnak belőle, sutba dobva az alapvető irányelvet, miszerint a cosplay mindenkié, és hogy máshogy kell megítélnünk…

Mivel újra előjött a cosplay shaming nemrég, és emiatt lett is egy elég nagy felfordulás (totális és teljes respect a cosplayeseknek az összetartásért!), végülis csak rávettem magam, hogy elkezdjem megírni ezt a cikket. Vagyis azt, hogy mit is értek én pontosan az alatt, hogy a cosplay mindenkié! Általános definíció Egyetértek azzal az általános elképzeléssel, miszerint a cosplayben nem számít, hogy milyen magas vagy, milyen a bőrszíned, milyen az alkatod, mi a nemed, és mióta cosplayezel, ezáltal milyen minőségű a ruhád. Az számít, hogy te be akarsz öltözni, és ezt nyugodtan megteheted! Kiegészítés Ehhez jómagam hozzátenném azt is, amit a Cosplayesek típusai, megítélése cikkemben is írtam. Amikor egy cosplayt megnézünk valakin, és minősítenénk bármilyen szinten, érdemes megnézni a cosplay célját. Ha csak be akar öltözni valaki a kedvenc karakterének, mert annyira szereti, az egészen más, mint amikor egy több éve aktívan és precízen dolgozó cosplayes úgy dönt, hogy ő most egy olyan ruhát csinál, ami milliméterpontosan olyan, mint az eredeti, és mindent elkövet azért, hogy minél jobban hasonlítson a kiválasztott karakterre. Épp ezért is fordulhat elő, hogy sok esetben valakihez odamennek az emberek, hogy de tök jó a cosplaye, ő viszont nem érti, miért, mert itt sem pontos, ott sem pontos,…